Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1914-1915-iki tanévre

Dr. Zoltvány Irén : Harcz nemzeti nyelvünk tisztaságáért

vagy kisebb szakaszban ismételten előforduló fogalomra ugyanazt a szót kellene használni. De ez is csak üres mentség, mert ha nem restelnének utána járni, könnyen találhatnának az illető foga­lomra két vagy több rokonértelmű magyar szót is. Már inkább el­fogadható azoknak mentsége, a kik azt vallják, hogy a korcs al­kotású magyar szavak helyett szívesebben használnak idegen szót. Mert habár manapság már enyhébben ítéljük meg a nyelvújítók eljárását, 1 semmint a múlt század hetvenes éveiben — midőn a Magyar Nyelvőr kérlelhetlenül üldözött minden merészebb al­kotású új szót, ha még oly rövid, jóhangzású s valódi hiányt pótló volt is, de nem támogatta a régiség és a népnyelvi ana­lógia •— tagadhatatlan, hogy a nyelvszokás mind máig nem foga­dott be egyes újonnan alkotott szavakat, még pedig nem épen azért, mert merész alkotásúak, hanem mivel részint esetlenek, részint nem kifejezőek ; ilyenek pl. hasonszerű (analog), dicsének (hym­nus), mézga (gummi), államügyér (miniszter) stbeíF. Ilyenek helyett tehát az idegen szó használata egészen kifogástalan. Szintígy ment­ségül szolgál az is, jobban mondva, helyén való az idegen szó alkalmazása akkor is, ha fogalmi tartalmát magyar szó nem födi. vagyis a szabatosság esetében, mint ezt már előbb néhány példá­val megvilágítottuk. — Az idegen szavak szertelen használatának az elsoroltakon kívül még más okai is vannak : azok a megtévedések, melyek a társadalom nagy részében el vannak terjedve. Verulámi Bacon el­nevezése szerint : idola fori — vagyis a piacz bálványai. Magyarán szólva, s a mi mostani viszonyainkra, különösen pedig tárgyunkra vonatkoztatva azt mondhatni : nálunk az utóbbi időkben sokan ide­gen isteneket bálványoztak; hajhászták az idegen divatot, maj­molták a külföldi szokásokat, s így lassankint a nemzeti gondol­kodásmód és hazafias érzület helyett világpolgárias szellem töl­tötte el lelküket. Ez azután megnyilvánult náluk a lelki tartalom nyelvi kifejezésmódjaiban is. Ez a külföldieskedés nálunk újabban igen nagy arányokat öltött, szinte beteges koráramlattá vált. Korántsem akarjuk azt állítani és kívánni, hogy a külföldet semmiben se kövessük, sőt ellenkezőleg jól tudjuk, hogy régente is, manapság is szellemi és 1 A nyelvújítás védelmét nyelvbölcseleti alapon s általában a nyelv­tisztaságát kérdését 1. ily czímű művemben : Guzmics Izidor életrajza. (Buda­pest, 1884. 200—209. 1.) Az itt kifejtett szabadabb elvű fölfogás még a szigorú, orthologia uralkodása idejében jelent meg.

Next

/
Thumbnails
Contents