Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1914-1915-iki tanévre

Dr. Zoltvány Irén : Harcz nemzeti nyelvünk tisztaságáért

szerűség ellenére minden nyelvalaki hasonlóságot mellőzve gyártotta az új szókat. — A nyelvtisztító törekvések egy részének ferde irányzatán kívül még más okai is vannak az idegen szavak szertelen használatának. Hogy beszédünket és írásunkat idegen szavak tarkázzák, annak sokszor olyan hibák az okai, a melyek közös emberi gyarlóságból erednek. (Verulámi Bacon kifejezése szerint: idola tribus.) Élő beszédben, a köznapi társalgás alkalmával akaratlanul is ki-kicsúszik egy-egy idegen szó ajkunkon. Nem szólva a nép emberéről, nevezetesen az olyanról, a ki vegyesajkú vidéken lakik, s így sok idegen szót eltanul, vagy a mesteremberekről, a kik ipari foglalkozásuk körében az idegenből vett eszközök és szerszámokkal együtt többnyire ezeknek idegen nevét is elsajátítják — s nincs persze módjukban Freeskay János mesterségi könyveinek magyaros műnyelvét tanulmányozni, — még a műveltek köznapi beszédében is előfordul több-kevesebb, szükségtelenül használt idegen szó, részint némi figyelmetlenség, gondatlanság miatt, részint a sok idegen nyelvű olvasmány hatása alatt, különösen pedig az idegen szavaktól telített hírlapok olvasása folytán. Mind hasztalan, a mit sokszor látunk és olvasunk, emberi természetünk gyarlósága miatt könnyen ragad nyelvünkre is. Irásműben már rendszerint mindenki nagyobb műgondot fordít a nyelvre. A mit élőbeszédben könnyedébben vett, írásban már óvatosabban bánik a nyelvvel. Nagyobb hiba már, ha valaki részint gondatlanságból, részint idegen szellemi táplálék hatása alatt írásműben sem tartózkodik a szükségtelen idegen szavak használatától. Ismerünk ragyogóan ékes nyelvű írót, a kin annyira erőt vett világirodalmi roppant nagy és széleskörű olvasottsága, hogy még népszerű olvasásra szánt czikkeiben is alig van hosszabb mondat vagy épen szakasz, a melybe egy vagy több, teljesen szükségtelen idegen szót ne keverne bele. Általában véve a sok fölösleges idegen szó használata kétségtelenül csökkenti a tartalmilag még oly szép írásművek értékét is. A jó példaadással e tekintetben is azoknak kell elüljárniok, a kik akár fényes tehetségüknél fogva, akár a közműveltség szolgálatára rendelve, hivatva vannak arra, hogy a sokaságnak szellemi irányítói vagy épen vezérei legyenek. Némely idegen szavaknak élőszóbeli és írásbeli használata azonban — a magyar szóval nem pótolható tudományos mű-