Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1914-1915-iki tanévre
Dr. Schermann Egyed: X. Pius pápának újításai a szerzetesjog terén
pedig tíz napon belül a szerzetesek congregatiójához felebbezhet. Ha ezen jogával él, akkor az ítélet a congregatiói döntés előtt nem hajtható végre, hacsak a bűnösnek további jelenléte nagy botránynyal vagy jelentékeny kárral nem jár, mert ezen esetben, jóllehet felebbezett, mégis a generalis vagy congregatiói elnök az ő konventjének vagy tanácsának hozzájárulásával azonnal elbocsáthatja őt s neki ekkor mindjárt le kell vetnie a szerzetesöltönyt és ha nagyobb rendje van, föl van függesztve. Mikor küldhető el a bűnös előzetes eljárás nélkül ? Ha valamely szerzetes csak egy bűntényt követett ugyan el, de olyant, melyből nyilvános botrány vagy az egész testületnek igen nagy kára származik, akkor nincs szükség előzetes elj arasra, hanem a provinciális vagy apát azonnal elküldheti, mihelyt teljesen bizonyos nemcsak a bűntény elkövetése, hanem az illetőnek bűnössége is. Ilyenkor is a bűnösnek azonnal le kell vetnie a szerzetesöltönyt és ha nagyobb rendje van, föl van függesztve. Ezen esetben a bírói eljárást utólagosan kell megindítani a kiűzés vagy elbocsátás ítéletének kimondása végett. (17. pont.) Sőt vannak esetek, mikor egyáltalán nem. kell bírói eljárás, hanem maga a jog állapítja meg a kiűzés vagy elbocsátás büntetését. Ezeket az eseteket a 18. pont sorolja föl. Ezen esetekben elégséges, ha az illetékes bíróság, a milyent ekkor a provinciális is alkot az ő tanácsával, kimondja a sententia deciaratoriát az elkövetett bűntényről és bűnösségről. Az ítélet következményei. Akár előzetes, akár utólagos bírói eljárás mellett, akár pedig csupán sententia declaratoria után történt a kiűzés vagy elbocsátás ítéletének kimondása, lia a bűnösnek nagyobb rendje van, az ítéletet azonnal közölni kell az ő származási helyének és ezenkívül még azon helynek Ordinariusával, kinek területén a bűnös tartózkodik vagy tartózkodni szándékozik, hogy az Ordinarius a suspensio miatt intézkedhessék. A nagyobb rendekkel bíró kiűzöttek vagy elbocsátottak ugyanis eo ipso föl vannak függesztve mindaddig, míg csak az illetékes egyházi felsőbbségtől, mely maga az apóst, szentszék, fölmentést nem kapnak, a mi csak a megtörtént megjavulás után történik, de ekkor is csak úgy, ha találkozik püspök, a ki az illetőt fölveszi egyházmegyéjébe. A kiknek pedig nagyobb rendjük nincs, azoknak a kiűzés vagy elbocsátás után nem is szabad ilyent fölvenniök római engedély nélkül. Régebben a szorosan vett rendekből kiűzőiteknek kötelességük volt nemcsak megjavulni, a mi minden bűnösre kötelező,
