Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1914-1915-iki tanévre

Dr. Strommer Viktorin : Guzmics Izidor mint theologus (II.)

per se ad aeternam damnationem esse imputabile, ad quod delendum regeneratione, medio baptismi absolute necessarii sit opus. At vero vidimus peccatum originale ad aeternam damnationem imputabile esse, defendi non posse.» (Theol. Dogm. III. 38. 1.) így ez a különben fogas kérdés végtelenül egyszerű. Csak az a kár, hogy az egész okoskodás, kiindulásában s végeredményében egyaránt el van hibázva. Tévedés, a hogy szerzőnk az eredeti bűnt s annak beszámíthatóságát felfogja ; tévedés, még pedig dogmaellenes tévedés a gondolat tengelye és sarkpontja, mert a florentinum szerint — hogy még egyszer és utoljára ismételjük — az eredeti bűn igenis magában is elég arra, hogy az ember elkárhozzék, Guzmics gondolatának lényege pedig az, hogy nem elég, a mi bizony a dogma ellen van. •k * * Feladatunknak végére jártunk. Azt a czélt tűztük ki magunknak, hogy bemutatjuk, úgy a mint van, szépítgetés nélkül, de méltányló szeretettel a magyar theologiai irodalomnak a XIX. század első feléből való vezéralakját, Guzmics Izidort. Az olvasó, ha figyelmére méltatja tanulmányunk mindkét részletét, reméljük, megtalálja benne mindazt, a mi a theologus Guzmics megismeréséhez és megértéséhez szükséges. Dolgozatunk megírásában a pártatlan igazságszeretet s egyben a Guzmics emléke iránti őszinte tisztelet és szeretet volt a kalauzunk. Páratlanul szép lelke, férfias, nemes, Krisztus papjához méltó jelleme, kiváló tehetsége, óriási olvasottsága és imponáló tudománya, eszményi czélokért való önzetlen, egy egész életen át kitartó tevékeny lelkesedése és — egyébirányú elfoglaltságát is tekintve — szinte érthetetlen irodalmi termékenysége nekünk elég ok arra, hogy a hódolatos tisztelet kötelékeivel érezzük magunkat hozzáfűzve. A tévedések, a melyekbe ez a nemes lélek esett, s a melyeket jelentőségök foka szerint kiemelni kötelességünknek tartottuk, nem csökkentik iránta való tiszteletünket. A ki ismeri a korviszonyokat, ha csak annyira is, a mennyi belőlük dolgozatunkban visszatükröződik s a ki tudomásul vette azokat a Guzmicsra ható belső és külső tényezőket, a melyek e nemes lélek fejlődésére s theologiája irányának kialakulására hatással voltak, ha még úgy sajnálja is a tévedéseket, természetesnek találja az eredményt, annyival is inkább, mert Guzmics jóakarata és jóhiszeműsége tagadhatatlanul sok és nagy