Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1914-1915-iki tanévre
Dr. Strommer Viktorin : Guzmics Izidor mint theologus (II.)
idézett szavai értelmében rájok nem vonatkozik. Ezekkel a szavakkal «satis aperte declaratur, baptismum, aut eius votum, utique explicitum, iis esse solum neeessarium, quibus evangelium est promulgatum... his (scilicet prolibus absque baptismo decedentibus) evangelium nondum erat promulgatum ; proin et regeneratio earum praeter baptismum perficitur ; quomodo ? revelatio non docet.» (Theol. Dogm. II. 208. 1.) Az evangelium kihirdetésének ilyetén szerepeltetése azonban, minden más okot most hallgatással mellőzve, már csak azért sem fogadható el magyarázatnak, mert beleütközik a florentinumba. A florentinum szerint ugyanis az eredeti bűn magában is elég ok lehet arra, hogy valaki elkárhozzék. De ha az evangelium ki nem hirdetése Guzmics értelmében vett mentség volna, akkor az a helyzet, a mely a floréntinum szeme előtt lebegett, soha be nem következhetnék. A gyermekeknél eo ipso nem, hiszen szerzőnk ebből indult ki. De a felnőtteknél sem. Mert vagy «ki van hirdetve» reá nézve az evangelium, vagy nincs. Ha nincs, akkor, minthogy saját hibáján kívül az ő helyzete sem lehet rosszabb, mint a gyermekeké, ez a ki nem hirdetés őt is kimentené. Ha pedig ki van hirdetve s ő mégsem részesült a keresztségben saltern in voto, akkor az eredeti bűnön kívül már más bűne is van, t. i. legalább az az egy, hogy az ebben a kihirdetésben tudomásul vett isteni rendelésnek ellenszegülve nem élt az újjászületés e szükséges eszközével. Pusztán az eredeti bűn titulusán tehát soha senki sem kárhozhatnék el, a florentinum szerint pedig ez igenis lehetséges. Guzmics felfogása más czimen is hadilábon áll ezzel a florentinummal. Ennek értelmében, mint tudjuk, az eredeti bűn magában is elég arra, hogy valaki elkárhozzék, vagy, mint a florentinum mondja : in infernum descendat. Ez persze csak úgy képzelhető el, ha az eredeti bűn igazán bűn s mint ilyen beszámítható. A katholikus egyház tanítása szerint csakugyan ez a tényállás. Guzmics azonban — emlékezzünk csak vissza erre — az eredeti bűn jellegét s beszámíthatóságát is rosszul Ítélte meg. Ebbéli tévedéseit jelen tárgyunknál egész logikusan gyümölcsözteti, a mikor azt hiszi, hogy az ilyen gyermekek sorsát szükségképpen enyhébben kell megítélni, mint a hogyan sokan hajlandók, mert az isteni igazságosság nem talál bennük büntetni valót. «Non paucos nostrorum anxios tenet sors infantium sine baptismo decedentium : enim vero, infantes sine baptismo decedentes aeternum damnari ex eo fluxit erroneo principio, peccatum originale cuilibet A pannonhalmi főapáts. főisk. évkönyve. 15