Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1914-1915-iki tanévre

Dr. Strommer Viktorin : Guzmics Izidor mint theologus (II.)

bináczió dolga. Guzmicstól sem lehet tehát rossz néven venni, hogy próbál magának ebben az ügyben véleményt alkotni. A baj csak az, hogy az ő álláspontja egészen szokatlanul fest s nem állhat meg az egyház tanítása mellett. Lényege szerint ez a fel­fogás abban áll, hogy a keresztség nélkül elhalt gyermekekben már rövid földi életökben is inkább a másvilág polgárait látja, a kik számára a másvilágon van a status edueationis et regenerationis. (Theol. Dogm. III. 39. 1.) Itt, a másvilágon, az ő purgatoriumuk­ban pótolják azt, a mit nagyon is rövidre kimért földi életök­ben saját hibájukon kívül elmulasztottak. «Si pro adultis cre­dimus exsistere statum continuendae perfectionis (purgatórium), cur idem non praesumamus, imo plene confidamus, fieri etiam quoad infantes ad inchoandam, et continuandam ipsorum edu­cationem, sub qua et regenerentur, et meritorum salvatoris red­dantur participes...?» (U. o. 39. 1.). Az egyháznak a kinyilatkoz­tatás alapján az újjászületésről, az életről mint próbaidőről, ennek a halállal végbemenő befejezéséről, nemkülönben a purgatoriumrói egészen más fogalma van, a mely mellett Guzmics önkényes, semmivel sem bizonyítható véleménye egyszerűen tarthatatlan. Baj továbbá Guzmics véleménye körül az is, hogy az az okoskodás, a melylyel ezt a sajátságos tévedését megalapozni iparkodik, sehogy­sem egyeztethető össze a fentebb említett dogmákkal. Az ilyen gyermekek nem részesültek vízkeresztségben, a vágykeresztség pedig rájuk nézve lehetetlenség, pedig a keresztség a tridentinum említett hitágazati kijelentése értelmében saltern in voto mindenki­nek szükséges. Világos, hogy ebből az ilyen gyermekek sorsára igen aggasztó következtetést lehet levonni. Guzmics szerint azon­ban az ilyen következtetés levonása tévedés. Elfogadja a triden­tinumot, de hogy az említett következtetés elől kitérhessen, ere­deti módon értelmezi s ebben — magára a tridentinumra hivat­kozik. A trienti zsinat ugyanis azt tanítja, hogy a megigazulás «az evangelium kihirdetése óta az újjászületés fürdője vagy pedig a keresztség felvételének óhaja nélkül» nem jöhet létre. 1 Ebbe beleka­paszkodva azt állítja, hogy a gyermekekre nézve az ilyen promulgatio, az evangéliumnak ez a kihirdetése nem történt meg, következőleg a zsinat dogmatikus definitiója magának a zsinatnak eme most 1 «Translatio ab eo statu, in quo homo nacistur filius primi Adae, in statum gratiae et adoptionis filiorum Dei per secundum Adam, Jesum Chris­tum ... post Evangelium promulgatum sine lavacro regenerationis, aut eius voto fieri non potest.» Cone. Trid. Sess. VI. cap. 4.

Next

/
Thumbnails
Contents