Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1914-1915-iki tanévre
Dr. Strommer Viktorin : Guzmics Izidor mint theologus (II.)
meg akarván könnyíteni a magyar protestánsoknak a katholikusokkal való megegyezését, a melyben akkor még ideális lelkének egész erejével bizott, az e pont körül is még mindig fennálló elvi ellentéteket irenikus czélzattal a kelleténél jobban tompította. Dogmatikájából azonban, a melyben a megigazulás tanát rendszeresen tárgyalja (II. 143—157. 1.) világosan kitűnik, hogy egészen correct katholikus állásponton van e kérdésben. A megigazulás fogalmát a tridentinum megfelelő helyeihez 1 szorosan hozzásimulva adja meg. Csak azt lehet sajnálni, hogy terminológiája kissé szokatlan s nem is következetes. így pl. (i. m. 125, 126. 1.) iustification a bűntől és a büntetéstől való mentesítést érti ; de az ilyen ember még nem szent, a természetes rendben marad s hogy érdeme legyen az örök boldogságra, szüksége van sanctitasra is. Ebbe az utóbbiba foglalja bele a gratiát. Máshol meg (u. o. 144. 1.) a iustificatióba belefoglalja már a megszentelő malasztot is s a sanctitasszal a megszentelő malasztban való öregbedést akar kifejezni. Néha tehát együtt érti, a mi a dolgok Istentől megállapított rendje szerint együvé való ; máshol meg elkülöníti, a mi valójában mindig együtt jár s csak a logikai rendben különíthető el. Előadása épen ezért kissé zavaros s a míg kifejezésmódját meg nem szokjuk, könnyen félreérthető. A megigazulással való legbensőbb s legközvetlenebb kapcsolata folytán szót ejthetünk itt a 'kegyelemről is. Röviden végezhetünk vele, mert a mi ebből a körből tanulmányunkra tartozik, néhány sorban elintézhető. Ki kell emelnünk, hogy a dogmatika e rendkívül fontos tractatusáról kifogástalan katholikus szellemben tárgyal, de munkájának terjedelméhez s az anyag fontosságához képest feltűnő röviden végez vele. (Theol. Dogm. II. 159—188. 1.). Hosszabb fejtegetéseket szoktunk meg erről. Persze Guzmics itt is óvakodik attól, hogy valamikép bele ne essék a scholastikusok spekulatiójába. «Nobis sat sit dicere : de re, spharam congnitionum 1 «Translatif) ab eo statu, in quo homo nasciur filius primi Adae, in statum gratiae et adoptionis filiorum Dei.» Cone. Trid. Sess. VI. Deeretum de iustificatione, cap. 4. — «Iustificatio ... non est sola peccatorum remissio, sed et santificatio interioris hominis per voluntariam susceptionem gratiae et donorum, unde homo ex iniusto fit iustus, et ex inimico amicus, ut sit heres secundum spem vitae aeternae.» Conc. Trid. u. o. cap. 7. — «Si quis dixerit, homines iustificari vel sola imputatione iustitiae Christi, vel sola peccatorum remissione, exclusa gratia et caritate, quae in cordibus eorum per Spiritum Sanctum diffundatur atque illis inhaereat, aut etiam gratiam, qua iustificamur, esse tantum favor em Dei : A. S.» Conc. Trid. u. o. can. 11.
