Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1914-1915-iki tanévre

Dr. Strommer Viktorin : Guzmics Izidor mint theologus (II.)

egyedül magának és nem nekünk is vesztette el ; vagy hogy az engedetlenség bűne által beszennyeztetvén, csak a halált és a test büntetéseit öntötte át az egész emberi nembe, nem pedig a bűnt is, mely a lélek halála : ki legyen közösítve ; mivelhogy ellentmond az apostolnak, ki azt mondja : Egy ember által jött be a világra a bűn és a bűn által a halál, és így minden emberre elhatott a halál, mert az egyben mindnyájan vétkeztek».

1 Ugyancsak a tridentinum tanítja: «A ki Ádám vétkét, mely eredetében egy, és nemzés, nem pedig utánzás útján minden emberbe átöntve, minden egyesben mint tulajdon bűn megvan... más orvoslattal mondja eltörölhetőnek, mint az egy közbenjáró Krisztus Urunk érdemei által, ki vére által békített ki minket Istennel... ki legyen közösítve».

2 A tridentinum tanítása szerint tehát az eredeti bűn valóságos bűn, a lélek halála s mindenkinek tulajdon bűne, következéskép teljes joggal betudható, nyilvánvalóan nem mint kinekkinek személyes, cselekedeti bűne, hanem mint állapotbeli bűn (peccatum habituale), úgy természetesen, hogy «maga a tett is, melylyel Ádám mint az emberi nem feje az isteni törvényt áthágta, valamelyes módon minden utódával közös s az egész emberi nemnek tette».

3 Eddig a dolog világos s elég könnyű benne eligazodni. Mindjárt nehezebbé válik azonban, mihelyt felvetődik az a sokáig el nem nyomható kérdés, miben is áll az eredeti bűn tulaj donképen? Mi a lényege, mivolta, természete ? Erre már nem felelhetünk az egyház csalhatatlan tanítóhivatalának ünnepélyes határozatával, mert ilyen nincs. A zsinat ezekre a kérdésekre idézett canonjaiban s az eredeti bűnről szóló ötödik canonjában, a melyek alább fogunk bemutatni, félre érthetetlenül és positiv formában csak azt tanítja, hogy az eredeti 1 «Si quis Adae praevaricationem sibi soli, et non eius propagini asserit nocuisse, et acceptam a Deo sanctitatem et iustitiam, quam perdidit, sibi soli et non nobis etiam eum perdidisse ; aut inquinatum ilium per inoboedientiae peccatum mortem et poenas corporis tantum in omne genus humánum transfudisse, non autem et peccatum, quod mors est animae : A. S., cum contradicat Apostolo dicenti : Per unum hominem peccatum intravit in mundum, et per peccatum mors, et ita in omnes homines mors pertransiit, in quo omnes peccaverunt». Cone. Trid. Sess. V. can. 2. 2 «Si quis hoc Adae peccatum, quod origine unum est, et propagatione, non imitatione, transfusum omnibus inest unicuique proprium per aliud remedium asserit tolli, quam per meritum unius mediatoris Domini nostri Jesu Christi, qui nos Deo reconciliavit in sanguine suo

... A. S.» Cone. Trid. Sess. V. can. 3. 3 Katschthaler-Kiss i. m. II. köt., 23. 1. A pannonhalmi tőapáts. főisk. évkönyve. 13