Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1914-1915-iki tanévre

Dr. Strommer Viktorin : Guzmics Izidor mint theologus (II.)

anyánkkal azt mondatja, hogy ő bizony nem tudja, «valóban beszélt-e a

1 kígyó, vagy csak zavart elmém beszélteié azt.» (Egyh. Tár, VI. füz. 19. 1.) De ez még hagyján volna ahhoz képest, a mit ősszüleink bűnének következményeiről ír. Magukra az ősszülőkre vonatkozólag e bűn következményeit illetőleg a katholikus tanítás az, hogy elvesztették a fentebb elsorolt dona praeternaturaliákat, de elvesztették a legnagyobbat, a megszentelő malasztot is s Isten kegyelméből kiesve, valósággal bűnösök, a harag gyermekei lettek. Ez nem privát vagy jámbor vélemény, nem is theologiai következtetés, hanem a tridentinumtól világosan és félreérthetetlenül formulázott hitágazat. «A ki nem vallja, hogy az első ember, Ádám, midőn Isten parancsát a paradicsomban megszegte, a szentséget és igazságot, melybe helyeztetett volt, legott elvesztette és e vétkes tettével Isten haragját s neheztelését és ezzel a halált, melylyel őt Isten azelőtt megfenyegette, magára vonta, és a halállal annak, ki azután a halál felett uralkodott, t. i. az ördögnek hatalma alá került s hogy az egész Ádám ama törvényszegési vétke által testileg-lelkileg rosszabbá változott: ki legyen közösítve».

1 Annál feltűnőbb lehetne tehát, hogy Guzmics fejtegetve az első emberpár bűnének következményeit magukra az ősszülőkre (Theol. Dogm. I. 203—210. 1.), a megszentelő malaszt elvesztéséről egy szót sem szól s nem beszél a többi rendkívüli adomány elvesztéséről sem. Neki az ősszülőkre nézve az első bűn következményei : pudor, metus a iudice Deo, poenae (a kígyóra, az asszonyra s a férfira szabott büntetések) ; ezekhez számítja még a paradicsomból való kiűzést.

2 Ez persze máskép fest, mint az idevágó katholikus tanítás. De az olvasó, a ki figyelmére méltatta, a mit fentebb Ádám és Éva eredeti állapotáról, illetőleg Guzmicsnak erre vonatkozó felfogásáról mondottunk, már csak ezen felfogás sajnálatos folyományát látja abban az eltérésben, a mely az első bűnnek az ősszii1 «Si quis non confitetur, primura hominem Adam, cum mandatum Dei in paradiso fuisset transgressus, statim sanctitatem et iustitiam, in qua constitutus fuerat, amisisse incurrisseque per offensam praevarieationis huiusmodi iram et indignationem Dei atque ideo mortem, quam antea illi comminatus i'uerat Deus, et cum morte captivitatem sub eius potestate, qui mortis deinde habuit impérium, hoc est diaboli, totumque Adam per illam praevarieationis offensam secundum corpus et animam in deterius commutatum fuisse : A. S.» Cone. Trid. Sess. V. can. 1. 2 Guzmics általános véleménynek mondja, hogy Ádám és Éva a paradicsomból kiűzve Ceylon szigetén éltek. (Theol. Dogm. I. 210. 1.)