Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1914-1915-iki tanévre

Dr. Strommer Viktorin : Guzmics Izidor mint theologus (II.)

nyilván ezeket akarja jelenteni — értelmök megállapításában a kultura s az egyéni felfogó képesség hullámzó értékelésétől is függjenek. A dogmát attól az értelmezéstől eltérőleg, a melyben az egyház felfogta és felfogja, s a mely változatlanúl és szükségképen mindig ugyanaz, soha, semmiféle okból, sem subiectiv okokból, sem a kultúrára való tekintetből felfogni, érteni és hirdetni nem szabad. A dogma az Isten örök gondolata, tehát örökké változatlan igazság, s mint ilyennek csak egy helyes értelmezése van : az, a melyet az erre a czélra missióval és a csalhatatlanság ajándékával felruházott egyház megállapított és változatlanúl tanít.

1 Guzmics jóhiszeműsége ugyan ebben az esetben is vitán felül áll, hiszen, miként idézett szavaiból világosan kivehető, nem győzi eléggé hangsúlyozni a sensus ecclesiae-t, a melyet zsinórmértékül elfogadni kötelességének ismer ; abban is van valami, hogy a konkrét keresztülvitelben nem áll egymagában, de a gondolatot sem ez, sem más mentő, avagy legalább enyhítő körülmény katholikus gondolattá nem teszi. Okát adni ennek az eltévelyedésnek, ha egyszer beleláttunk Guzmics lelkébe, nem épen nehéz. Ebben a nemes, előkelő lélekben, mint gondolkozásának szerves, bár, legalább a mi veszedelmes voltát illeti, többé-kevésbbé öntudatlanúl érvényesülő része, sajnos, sok olyan gondolatszilánk és kész, kialakult nézet volt felhalmozva, a melynek a theologus okvetlenül megadja az árát. Irodalmi munkássága közben (unió, rationalismus elleni küzdelem) folyton tekintettel kellett lennie a protestáns theologiai irodalom termékeire. Ennek persze a változó dogma, illetőleg változó vallási tanítás a vérében van s a míg protestáns marad, nem is tud tőle szabadulni. Guzmics philosophiai elhelyezkedése is megtette a magáét, hogy a kifogásolt gondolkozás szinte észrevétlenül elhatalmasodjék rajta. Scholasztikus irányú képzettsége, mint tudjuk, legalább is hiányos ; a német bölcseleti criticismus pedig, a melynek elveit magába szívta, természetéből kifolyólag egyenesen reáterelte arra az útra, a melynek egyik sokat jelentő állomása ez a változó értelmű dogma. Kant philosophiája a maga agnoszticismusával eo ipso ellensége az absolut, örök1 A vaticanum óta erről ünnepélyesen kimondott hitczikkelyünk is van. «Si quis dixerit, fieri posse, ut dogmatibus ab ecclesia propositis, aliquando secundum progressum scientiae sensus tribuendus sit alius ab eo, quem intellexit et intelligit Ecclesia : anatéma sit». Cone. Vatic. Sess. III. De fide et ratione, can. 3. (Denzinger : Enchiridion, 10. kiad. A hitelvi határozatok latin szövegét értekezésünkben mindig ebből a Denzinger-féle Enchiridinból vesszük.)