Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1914-1915-iki tanévre

Dr. Strommer Viktorin : Guzmics Izidor mint theologus (II.)

érvényű igazságnak, subieetivismusával pedig valósággal felhívja az embert az ilyen romboló munkára. Ilyen mélyen szántó erőkkel szemben a febronionismus angolkóros theologiája, a mely idők folyamán amúgy is közeli rokonságba keveredett a protestáns theologiai rationalismussal s Kant philosophiájával, nem adhatott támasztékot még a Guzmicshoz hasonló jóakaratú, fenkölt léleknek sem. Dolgozatunkban a részletes tárgyalás során eleddig csak olyan kérdésekről esett szó, a melyek magukban részletkérdések ugyan, de természetök szerint Guzmics egész theologiájára is kihatnak. Ezekkel, a mennyire tanulmányunk czélja és terjedelme megkívánta, végezve, áttérhetünk azok megbeszélésére, a melyek önmagukban vett jelentősége nem kisebb, de az egész hittudományi irányra való hatásuk hiányzik, vagy, a mennyiben egyik-másiknál ez is megvan, nem olyan egyetemes. Világítsuk meg mindenekelőtt, a mennyire szükséges, Guzmicsnak a Szentíráshoz s ci szent hagyományhoz való viszonyát. Egy helyen, mikor Guzmicsnak, a supernaturalismus elszánt harczosának épen a supernaturalismusról alkotott, de a rationalismustól kedvezőtlenül befolyásolt képét ismertettük, illusztrációképen hivatkoztunk egyebek között arra is, a hogyan az inspiratioról gondolkozik s kiemeltük, hogy nála, szigorúan véve a dolgot, a sugalmazás fogalma a tévedéstől való megóvás fogalmává zsugorodik össze. Ezt itt most nyomatékosan hangsúlyozzuk, noha amúgy az igazság elemi követelményének teszünk csak eleget, a mikor ugyanannyi erővel állítjuk, hogy a Szentírásban Isten szavát látja s mint ilyent mélységes hittel ós tisztelettel fogadja. A Szentírás értékelésének szempontjából a. sugalmazás magasabb vagy alacsonyabb fokát nem tartja lényeges körülménynek. Ennek — a sugalmazásnak — mivoltát szerinte úgy sem ismerjük ; a fő az, hogy a róla való enyhébb felfogás esetén is sziklaszilárdan álljunk szent könyveink isteni tekintélye mellett (Theol. Fund. 362. 378.1.), a melyet az enyhébb felfogás is kellőképen megvéd ; a szeretet rovására ne vádoljuk tehát mindjárt eretnekségről, natúralismusról azokat, a kik enyhébb felfogáson vannak. Guzmicsot tehát itt is lelkülete és taktikai álláspontja vezeti. Az ő korában különben sem volt ez a kérdés a theologiában úgy tisztázva, mint ma van, s szinte kedvünk volna azt mondani, Guzmics nem lett volna az, a ki, ha az adott körülmények között nem helyezkedik szelídebb, de meggyőződése szerint még mindig teljesen katho-