Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1914-1915-iki tanévre
Dr. Strommer Viktorin : Guzmics Izidor mint theologus (II.)
tumot nem holmi petitio principii, hanem egészen más fosztja meg döntő argumentum-jellegétől, az t. i., hogy a világban uralkodó rendből és czélszerűségből nem kell, tehát nem is szabad szükségképen végtelen értelemre következtetni, magában véve véges okból is ki lehetne ezt magyarázni ; tárgyalja továbbá az argumentum practicumot (stimulus honestatis et felicitatis), a mely szerinte szintén petitio principii-ben szenved, és végül az argumentum cosmologicum-ot. Nála igazán argumentum csak ez az utolsó, de ezzel is felette mostohán bánik ; alig 25—30 sorban végez vele : a bizonyíték előadására, kifejtésére és megbirálására mindössze ennyit szentel. Természetes, hogy a felszínen marad, ezt a pompásan fölhasználható, czáfolhatatlan metaphysikai érvet épen hogy érinti, de a dolog mélyére, lényegébe nem hatol. Az érvek előadásában és kifejtésében erősen megérzik Dobmayer 1 hatása és főleg Beda Mayer «Vertheidigung der natürlichen, christlichen, und katholischen Religion» cz. munkájának kevésbbé kívánatos befolyása, a bizonyítékok megrostálásában pedig erősen Hermestől 2 függ, a mi szintén nem emeli Guzmics idevágó tanításának értékét. Igen characterisztikus a lélek halhatatlanságának tárgyalása is. (Theol. Dogmát. III. 48—64. L). A bizonyítás és az esetleges nehézségek czáfolata elég terjedelmes. Érveit részben az észből, részben a kinyilatkoztatásból veszi. A mit mond, az mind jó és helytálló, csak az a kár, hogy az emberiség közmeggyőződéséből vonható bizonyítékot aránylag kevésre becsüli ; még jobban sajnáljuk, hogy a methaphysikai érvet, a mely pedig ezt a kérdést tisztán az ész szempontjából is eldönti, végkép elejti, illetőleg egyáltalán nem szerepelteti. A methaphysikai érv nélkül a természetes bizonyítás persze nem oly meggyőző, mint kívánatos 1 Dobmayerra és Mayerra vonatkozólag 1. tanulmányunk mult évi részletét, 329. 1. 1 és 2. jegyz. 2 Hermes György (szül. 1775., megh. 1831.) kath. pap, gimnáziumi, majd münsteri dogmatika-tanár, végül bonni egyetemi tanár és kölni kanonok. Nagy hévvel feküdt neki a philosophiai és, theologiai tanulmányoknak s egész életén át lankadatlan szorgalommal s ideális lelkesedéssel dolgozott. Nemes lélek, kifogástalan pap, aki akárcsak a mi Guzmicsunk, tele van a legtisztább jóakarattal, de mert bölcseleti és hittudományi képzése el volt hibázva, gyakran tévedésekbe esett. Rendszerének főhibája a rationalisztikus szellem, a mely az egészen végig vonul s a dubium positivum, a melyből kiindul. Munkái közöl Guzmicsra — a föntebbi helyen is — első sorban «Einleitung in die christkatholische Theologie» c. művének első része, a «Philosophische Einleitung» hatott. Hermesre vonatkozó adatok dolgában 1. Hurter : Nomenclator Literarius Theologiae CathoKcae, V. 3, 899—901. 1.
