Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1914-1915-iki tanévre

Dr. Strommer Viktorin : Guzmics Izidor mint theologus (II.)

het meg tehát, hogy itt-ott rajta is kiverődött az a szellem, a mely ellen küzdött. Egyet-mást e pontban Guzmics taktikája is megmagyaráz. Szerinte a rationalismus egészen természetes visz­szahatás a protestantizmussal szemben ; úgy látja, hogy «az észnek és erkölcsi szabadságnak nem oknélküli féltése» a reformatio ke­reszténységétől szülte voltaképen a rationalismust, éppen azért a rationalisták, mint az ész jogainak védelmezői a merev lutheri tanítás ellenében, bizonyos fokig érthetők neki. Hogy nyilvánvalóvá tegye előttük a gondolatot, hogy lám a katholiezizmus az észt mennyire megbecsüli s így könnyebben megnyerje őket, illetőleg a lelkeket immunizálja tőlük, egyrészt a keresztény tant a képektől, alakzatoktól menten iparkodik bemutatni, másrészt, legalább néha­néha, olyan engedményeket tesz nekik, a melyek az egyház taní­tásával és szellemével már nem egyeztethetők össze. így, hogy példával is szolgáljunk, alapjában téves Guzmicsnak a supernatu­ralismusról vallott fölfogása is. Ö t. i. különbséget téve a super­naturalismus crassior és subtilior között, ez utóbbit — s ő persze ennek híve — oly értelemben veszi, hogy alig-alig külömbözik a rationalismusnak Wegscheider-féle meghatározásától. A super­naturalismus subtilior — Guzmics szerint (Theol. Fund. 25. 1.) — «religionis quidem naturalis veritatem agnoscit, sed eius, spectato praesenti generis humani statu, etiam defectus fatetur; et ideo beneficium religionis revelatae, si non absolute, saltern relative ne­cessarium, summeque proficuum praetendit.» A rationalismus rend­szere, Wegscheider szavaival élve, ez : «Doctrina de necessitate re­ligionis ideis, per rectam rationem homini a Deo manifestatis unice fidem habendi, et summa rationi auctoritate vindicata, reve­lationis cuiusque opinatae supernaturalis argumentum, non nisi ad leges cogitandi agendique homini a Deo insitas exactum pro­bandi.» 1 Ez a supernaturalismus és ez a rationalismus — Guzmics is érzi ezt — lényegileg körülbelül ugyanazt jelenti s nagyfokú jó­akarat kell hozzá, hogy mást, tán egymást tagadó dolgot lásson az ember az egyikben s mást a másikban. Guzmicsban ez a jó­akarat teljesen megvan (Theol. Fund. 57—67. 1.), de azért félős, hogy a hol a szembenálló felfogások ennyire közel esnek egy­máshoz, ott a legjobb akarat sem lesz képes őket az időnkénti összekeveredéstől visszatartani. Mindezt összevéve a legkevésbbé 1 Jul. Aug. Lud. Wegscheider : Institutiones Theol. christianae dog­maticae. Halae, 1819. Edit. III. 30. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents