Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre

Dr. Várkonyi Hildebrand : Az intuitio a régi és az új philosophiában

tanításra, hogy lássuk, mi valójában az az intuitio, vagy contemplatio, melyről philosophusaik oly elragadtatva szólanak. Mert nekünk eleve úgy látszik, hogy ismerés, a szó szorosan vett értelmében, tulajdonképen csakis ott és csakis úgy létezhetik, hogy az elme összehasonlít, ítél, okokat kutat, szóval mikor discursive egy új gondolatot a régihez kapcsol, egy eddig ismeretlen gondolatot ismertek közé soroz s ezen összefüggés által «ismertté», «tudottá» tesz. Az elégséges ok vagy elégséges alap tudása, ez az egyetlen és igazi tudás s az okok keresése, meg valamely dolog tudása okoztatásának módján, vezet csak igazi új ismeretre; minden egyéb gondolat, mely nincs így discursive igazolva, lehet hit, vagy vélemény tárgya, de nem a tudásé; mert ennek megszerzésére egy út van és csakis egy: az okozás vagy elégséges alap módján való tudás, a discursio útján megszerzett tudás. Valahányszor tehát olyan «ismerésről» van szó, mely a discursiót feleslegessé tevő és megszégyenítő «szellemi meglátás» útján került elménkbe, mely ennélfogva «tökéletesebb», mint a logikus okoskodás útján fáradságosan megszerzett tudás, akkor a kritikának mindig joga van és feladata megvizsgálni, hogy igazán tudás-e az a bizonyos intuitiv szemlélet — juttat-e biztos, igazolt új ismeretekhez, vagy nem. A scholastikus-mystikus ismeretelméletre s ebben az intuitiv szemlélésre vonatkozólag épen a föntebbi szempontból kiindulva azt állapíthatjuk meg, hogy a scholastikus contemplatió nem igazi tudás, — hanem pusztán a tudást követő nagyon értékes és tartalmas tudatállapot, t. i. a megértésen érzett nyugalmas megelégedés tudata, — annak a tudata, hogy az elme valami kérdésben, problémában végleges megoldásra jutott, — szóval a tudásvágy kielégítéséből származó érzelmi tudatállapot. Tehát nem ismerés, hanem a szerzett tudásnak áttekintő élvezése. Természetes, hogy az ilyen tudatállapot az egyéni élet szempontjából nagyjelentőségű és értékes valami, hiszen jelentheti egy hosszú, szellemi tevékenységben eltelt életnek gondolatokban gazdag őszét, hol új gondolatok már nem teremnek, de a régiek szokatlan világosságban ragyognak s egymást für wissenschaftliche Philosophie und Soziologie. 1913., 484. 1. : «Erkennen ist (Baader szerint) ein Umgreifen des Gegenstandes

... Durch- und Eindringen, Hineinversetzen etc

...» — J. J, Wagner szerint az érzéklés és gondolkozás befejezése után visszatérünk a szemléléshez. (Organe der menschlichen Erkenntniss. 1830., 157. 1.) — Willmann, Aus der Werkstatt der Philosophischen perennis. 8. 1. — Kleutgen, Philosophie der Vorzeit. Innsbruck, 1878. I., 201— 202. stb. stb.