Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre

Dr. Várkonyi Hildebrand : Az intuitio a régi és az új philosophiában

egy egységes világképpé kiegészítik; gondoljunk például Goethe aggkori beszélgetéseire, melyeket Eckermann gyűjtött össze, vagy Hegel egész philosophiájára, melyet klasszikus tökélye, symmetrikus elrendezettsége s absolut befejezettsége miatt méltán neveztek «egy öreg ember philosophiájának». Mindezekben nem gondolunk a szellem tétlenségére, spontaneitásának hiányára akkor, mikor a contemplatiót csupán a szerzett javak birtokának mondjuk, inkább azt tartjuk, magával Hegellel: «Es ist die rein theoretische Betrachtung, clie höchste Ruhe des Denkens, aber zugleich die höchste Tätigkeit, die reine Idee Gottes zu fassen und sich derselben bewusst zu werden» ; csupán annyit állítunk, hogy a contemplatió nem új és nem tökéletesebb ismerés-fok a logikus gondolkodáshoz képest, hanem egyszerűen a rendszernek végiggondolása, egy actusban való tudatosítása, a gondolatok szemlélése és élvezése. «Was hier an Erkennen geboten wird, ist mehr ein unfassbares Gefühl, ein stilles Schweben der Seele in Unendlichkeit, als eine intellektuelle Durchdringung der Wirklichkeit.» (Euchen, Erkennen und Leben, 25.1.). Megerősít bennünket ezen feltevésben minden ismerésretörekvésnek és philosophálásnak psychologiai természete is. Nem szabad ugyanis szem elől téveszteni azt, hogy minden emberi tevékenység s így az ismerés még legelvontabb s legtheoretikusabb alakjában is, mindig azon egyetemes törvény uralma alatt áll, mely szerint az ember bizonyos szükségletből kifolyólag cselekszik s a szükséglet kielégítése gyönyört okoz neki. Ilyen psychologiai szükséglete az értelmes embernek az, hogy világképe, gondolkodása ellenmondás nélküli legyen,

1 — hogy egy egységes alaptervben összpontosuljon minden gondolata: ez az «Einheitsbedürfnis», a bölcselkedés legfontosabb rúgója, melyet méltán állíthatunk a Platóntól felhozott másik rúgó, a «csodálkozás», a frav^àçetv, a probléma-érzés mellé. Ezt az igazságot fejezi ki már Voltaire is (persze az epikureus-philosophia nyelvén) : Tout mortel au plaisir a dû son existence. Par lui le corps agit, le coeur sent, l'homme pense

... Partout d'un Dieu clément la bonté salutaire Attache à vos besoins un plaisir nécessaire. Les mortels en un mot n'ont point d'autre moteur, etc. (Discours sur l'homme, V. Sur la nature du plaisir.) 1 V. ö. Heinrich Gomperz, Weltanschauungslehre, I. Jena, Diderichs,. 1905. S. 7.