Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre

Dr. Várkonyi Hildebrand : Az intuitio a régi és az új philosophiában

Mikor egy philosophus elérte gondolatainak teljes rendszerré kerekedését, akkor ismerésvágya pillanatra megnyugszik s őt jóleső érzés tölti el: végigtekinthet munkája szántóföldjén, élvezheti azt. És ezt megerősítik mindazok a nyilatkozatok, melyeket a középkori gondolkozók a contemplatióról nekünk nyújtottak. A hogyan pl. Hugo a Sancto Victore a contemplatiót leírja, az ebből a szempontból nagyon jellemző. Az ismerés alacsonyabb fokán okokból ismertünk meg mindent; haladtunk az okból az okozat felé, vagy megfordítva; a contemplatióban ez a folyamat véget ért, csupán a tudata van meg a kutatásnak. Valamint a hegymászó végigjárja a felvezető út szeszélyes kanyarulatait, ismertről haladva tovább az ismeretlen felé s a végén áttekinti a megtett utat : úgy a gondolkozó ész is egy oksorozat, egy elmélet, vagy nagy rendszer végiggondolása vagy megalkotása után egy szellemi actusban végigtekint végzett munkáján. A contemplatiónak ez az igazi értelme : az okok és okozatok egybefüggésének egységes tudata. Azért jellemzik úgy,, hogy «cuncta palam habens», mindent maga előtt bír; azért látjuk a «szabad felemelkedést», az «elme szétömlését» a tárgyai felett, a «manifesta visiót» és még más kifejezéseket, melyek az intuitiót hivatva vannak jellemezni. Az activitás, az elme munkálkodása után következő viszonylagos passivitás, ez a contemplatio, vagy máskép intuitio. S épen az a körülmény, hogy a contemplatióban az elme haladása, logikus okkeresése, a tulajdonképi tudományos munka megállapodik, okozza azt a rokonságot, mely összefűzi ezt a mystikus contemplatiót az aesthetikai szemlélettel.

1 így a legnagyobb contemplativ philosophiai rendszerekben, Hegelnél, Schopenhauernél azt látjuk, hogy a contemplatióból születik vallás, bölcselet és művészet egyaránt (Hegel), vagy hogy a világ lényegét megragadó contemplatió azonos a művészi szemlélettel (Schopenhauer). — A contemplatio és a tudományos-logikai gondolkodás közti különbséget jól kiemeli Höffding (Der menschliche Gedanke, Leipzig, Reisland, 1911. 98—99. L). Höffding abból indul ki, hogy itéletképzés csak úgy történhetik, ha az alanyfogalomhoz valami érdeklődés kapcsolódik (az illető fogalom nem világos, problematikus, keressük meghatározását; ez a Hegel «Widerspruch»-jának is az eredete, mert nem lehet egy fogalmat «ellenmondója» nélkül képzelni, azaz, absolut meghatározatlanságban). «...Das Interesse an dem Subjekt 1 Az aesthetikai szemlélet Schopenhauer szerint : «Der Sabbath in der Zuchthausarbeit des Wollens.»