Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre

Dr. Várkonyi Hildebrand : Az intuitio a régi és az új philosophiában

renaissance-ával, vagy a hogy kidomborodik előttünk a galanteria s a romanticismus kora. Mai kultnránk gazdagabb forrású, de viszont töredékesebb s szétágazóbb, mint bármely egyéb századé. De mégis, a legújabb esztendőkre lévén figyelemmel, lehet találni egy kiemelkedő vonást, meg tudjuk talán ragadni korunk szellemének leglényegesebb tartalmát: s ez az, hogy ma a szellem felé fordulás mozgalmait éljük át, ma a szellem philosophiájának megújhodását érezzük. Ravaisson a mult század végén azt jövendölte, hogy a jövő uralkodó philosophiája egy «spiritualista positivismus» lesz s csakugyan mintegy a szemünk előtt alakul újjá egy nagy rinascimento. válságaiban a szellemi élet, egész terjedelmében. A mai gondolkodók iránya a kívülről befelé hatolás — fordulás az életnek s a szellemnek kérdései felé, — a rendszerek középpontja nem a természet, hanem a szellem, — módszerük nem a természettudományé, hanem a belső szemlélésé. A philosophálás eredménye pedig az emberi szabadság erős hangsúlyozása, a teremtő kifejlődés rendszerei, sőt néha majdnem költészet és mystika. Lélektan és aesthetika sietve hagyják oda a pepecselő tapasztalás területét s válnak egyre jobban introspectivvá és elemzővé, a beleérzés elmélete, ez a lyrai elmélet uralkodóvá válik. Hol vagyunk Fechnertől, az adatgyűjtés bizalmatlan s józan korszakától! A mai aesthetikusok s lélekbúvárok nagy része gyorsan feldolgozza a kicsinyt s rögtön sejti benne a nagy egészet s könnyű szárnynyal emelkedik fel az értékek tanának tiszta és magas birodalmába. Ezen a ponton úgy érezzük, hogy a mult század egy másik nagy jósa, Dii-Bois Reymond nagyon rosszúl jövendölt, mikor megrajzolta a jövő fejlődés-vonalát. Szerinte minden nép először költőit, azután philosophusait és végül természettudósait teremti meg. (Történet és természettudomány. Bud. Szemle. 1886. 321. 1.). Ezen megállapítás szellemében ma a természettudományok módszerének kellene uralkodónak lenni az összes tudományokban, tehát a lélektanban s philosophiában is.; pedig épen abban áll a fordulat, melyet az új kor a lélektanban s bölcseletben inaugurált, hogy haladjunk az indeterminismus felé, a természettől a szellem felé ; s a psychologia épen Bergson irányítása alatt új, a mechanistikus természettudomány módszerétől különböző, valódi lélektani módszer felé törekedik. A metaphysikában is újak a kilátások. Mig például Leibniz és Laplace azt hiszik, elképzelhető oly szellem, ki előtt, ha a roppant mindenség minden atomjával, összes erőivel egy pillanatra adva volna — ez a világszellem pontosan felfogná s ismerné a mult és