Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre

Dr. Várkonyi Hildebrand : Az intuitio a régi és az új philosophiában

érezzük magunkat. Ebben az Einfühlung-ban úgy működik a gondolat, mint phantastikus valami, mint szemlélet. íme az ismeretvilágnak ismét újabb szemléleti eleme. Szemléleti mozzanat játszik közre továbbá «az ismeretanyagnak analogikus értelmezésében» 1 is, végűi «a képes megismerés» által ismét jut gondolkodásunkba szemléleti momentum.

2 Ezek közül az analogikus megismerésben s az utolsó két helyen említett ismerésmódba az érzelem is belejátszik ; ugyanakkor, mikor a gondolkodás szemlélővé válik, egyszersmind az érzelemmel is kapcsolódik (462. 1.). Hogy hogyan történik ez az érzelmivé színeződése a gondolatnak, ez a közvetítés a szemlélés és gondolkodás között, annak megvizsgálását Volkelt a psychologusokra bízza ; ő csak annyit mond ki, hogy ez a gondolkodás ténye — s mi hajlandók vagyunk ezt az ismerésmódot a Lippsa teremtő képzelettel, vagy Volkelt-féle «Einfühlunggal» azonosítani. Mikor Volkelt a fogalomalkotás homályos és nehéz folyamatában odajut, hogy a szemléleti elem és a gondolati elem földeríthetetlen viszonyát intuitív viszonynak mondja, épen a benne rejlő szemléleti mozzanat miatt, akkor intuitióját egyszerűen magával azzal a belső szemléléssel mondhatjuk azonosnak. A fogalomalkotás actusa, a mennyiben a szemlélet benne résztvesz, ez Volkelt szerint az intuitio.

3 — A hol pedig az érzés és phantasia szerepét emeli ki Volkelt az ismerésben, ott intuitiója teljesen fedi a modern aesthetikában oly szépen kidolgozott «beleérzés» fogalmát. Ennek gyökere pedig a teremtő phantasia. — 20. Volkelt intuitivismusa egyikét a legnehezebb problémák1 «Umdeutung der Erfahrung als Erkenntnisstoffes ins Analoge.» Ez az analogikus megismerésben szerepel. Mikor saját belső tapasztalataimat magyarázom bele más személy mozdulataiba s így lelki életét megismerem, akkor a tapasztalati anyagnak (vagyis a látott mozdulatoknak) oly értelmezést kell adnom, mely az észnek soha sem lehet direkt tárgya; épen azért «analogikus» ismerés ez. (E. u. D. 423. 1.) 2 «Képes» jelentést nyer valamely érzéki képzet azzal, hogy egy általánost helyettesít, helyette gondoljuk. V. szerint nem jelenthet egy egyedi képzet általánost máskép, csak így, ha egyik a másikba átváltozhatik ; ez történik épen az intuitio által (460. 1.) 3 Volkelt intuitivismusával egy pontban találkozik a föntebb említett Michelet elmélete. Az értelmi megismerés kezdetét M. is valami «intuitiv» tevékenységgel magyarázza. Ilyen primitiv, az érzéki képből kiinduló «intuitio» emeli ki szerinte a szemléletiből a fogalmat, — ez a logikus gondolkodás kezdete, az eszme születése. {Michelet, Dieu et l'agnosticisme contemp. 358. 1.) ,