Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre

Dr. Várkonyi Hildebrand : Az intuitio a régi és az új philosophiában

Berkeley kimutatta, hogy az általánost a fogalomban nem gondolhatjuk a nélkül, hogy a hozzátartozó egyedi dolgok képzete valamiképen ne kapcsolódjék hozzá.

1 De miképen tartozik, hogyan fűződik az általánoshoz a fogalomban a konkrét egyesnek képzete? A felelet ez : az általánosság mindenesetre a fogalom direct tárgya, de ehhez szükségkép hozzá kell gondolnunk az egyedi képzetek határozatlan sokaságát (die unbestimmte Totalität des Einzelnen). Pl. ezen fogalomra nézve: «háromszög» — nagyon mindegy az, vájjon egyenlő oldalúnak, vagy nem egyenlő oldalúnak, kicsinynek, vagy nagynak képzelem-e ; de az lényegesen hozzátartozik, hogy vagy egyik vagy másik alakban fogjam fel, azaz tehát, hogy egyedi alakja szükségképen legyen. (345. 1.) Itt azonban új kérdés merül fel. A gondolatnak minő munkájára volna szükség, ha a fogalom két eleme, a szemléletiindividuális és a nemszemléleti-általános közötti viszonyt pontosan meg akarnám állapítani ? Különösen úgy, hogy e viszony az «egyeseknek határozatlan tömegére» vonatkozzék, azoknak szerepét világítsa meg. Ha a fogalomalkotás és gondolkodás rendes menetét tekintjük, úgy látszik, hogy a szemléleti mozzanat mindig kapcsolatos a gondolattal, de rendszerint csak csonka, felületes, elmosódó képben. Pl. ha azt mondom, «házamat megvette valaki», akkor a ház képzete töredékesen, futó mozzanat gyanánt merül csupán fel tudatomban. A szemléleti elem tehát itt csupán helyettesítő szerepet játszott a képzeteknek ama nagy tömegével szemben, mely a házat repraesentálhatta volna a tudatban. Ha ezek után feltesszük a kérdést: minek kellene a tudatban végbemenni, hogy az általános viszonya az egyedi szemléleteshez nem ilyen helyettesítés alakjában jelentkezzék, hanem tökéletesebben, akkor egy oly gondolkodást kellene képzelnünk, mely szemlélet és általánosság is egyszersmind, egy oly actust, mely egy és ugyanazon időben szemlélet is, meg gondolat is legyen; azaz «

intuitiv gondolkodásnak» kellene a tudatban végbemennie (346). Az intuitio tehát Volkelt szerint oly gondolatactus, mely egyszersmind szemlélet is. Tekintsük ezen intuitiónak többi jellemző 1 Egy oly fának a fogalma, mondja Berkeley után Fortlage, mely sem nem öreg, sem nem fiatal, sem nem lombos, sem lombtalan, oly fictio, mely sohasem fordul elő a gondolkodásban (E. u. D. 343. 1. jegyzet). Berkeley tanítása voltaképen az, hogy nincsenek universalis, elvont fogalmak, hanem csupán érzéki képzetek, (nominalismus) ; hibája az, hogy a fogalomalkotást, a gondolkodást, összezavarta az érzéki reproductióval.