Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre

Dr. Várkonyi Hildebrand : Az intuitio a régi és az új philosophiában

Olyan-e az igazságnak a structurája, hogy az szemléletünknek, átélésünknek teheti tárgyát ? Ezen kérdés eldöntésére szükséges, hogy tisztába jöjjünk mind az igazság, mind pedig az átélés fogalmaival. Ismerésnek Pauler «tudatunknak logikailag értékes tartalommal való gyarapodását» nevezi (1. 1.), a logikai értékességen pedig itt magát az illető tartalom igaz voltát érti ; mert : «minden logikailag értékes tudattartalom igazságot fejez ki» (u. o.). Nyilvánvaló, hogy az ismerésben kétféle összetevőt kell megkülönböztetnünk. Az ismerés ugyanis első sorban lelki folyamat, empirikus, időben lepergő actus, mely mint a tudat egyszerű gyarapodása, lélektani szempontból teljesen kívül esik még az «igaz» vagy «nem igaz» logikai kérdésein. Ha egy tudat-folyamatot tisztán lélektanilag elemzünk, akkor nem jöhet szóba annak a tartalomnak logikai értéke, jelentése, értelme vagy érvénye, a mi viszont az illető actus logikai oldalát alkotja. A psychologia és a logika szempontjait egymástól élesen külön kell választanunk, hiszen egy actus lehet igaz vagy nem igaz és psychikus lefolyásában semmi különbség nem állapítható meg. E szempontok éles elkülönödését Paulernél is, lévén ő a modern logika egyik legalaposabb ismerője, gyakran és nyomatékkal látjuk kiemelve, ezen és más műveiben. E megkülönböztetésnek kérdésünkre nézve az a fontos jelentése van, hogy szabatosabban tehetjük fel a kérdést: vájjon a szemlélet vagy átélés a tudattartalom logikai, vagy psychikai mozzanatára vonatkozik-e ? S ha erre felelünk, akkor a következő tételekhez jutunk. Ha a szemlélés az igaz ismeret psychologiai oldalát érinti (mint saját tárgyát), akkor az intuitio nem egyéb, mint közvetlen tudatosulás, olyan értelemben, a hogyan tudomásul veszem azt, hogy látok, hallok stb., más szóval, a szemlélés = tudatos adatás (Gegebensein), valamely «szemléleti» tartalomnak a tudatban való felmerülése.

1 Nevezzük a tudat állapotát ama gyarapodás előtt, melyről szó van, Énének. A gyarapodás után nyerjük a tartalomban megváltozott Én

2-t, melynek tudatosulása egy ehhez hozzájáruló reflexiv működés, melylyel együtt tekintve az ént, kapjuk az Én

3-t. A szemléleti tartalom az Én

2; az Én

3 az «intentionalis élmény», mint Husserl ez élmény-fajt elnevezi; mindezekre az «élmény» elnevezés kitűnően ráillik. Tehát az intuitio ebben az értelemben = az élménynyel. — A probléma másik része most az, hogy vájjon az igazságot is szemlélhetjük-e akképen, mint ahogyan tudatunk tartalmát közvetetlenül átéltük ? A kér1 V. 6. «szemléleti», «anschaulich» — a fogalminak, elvontnak ellentéte.