Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre

Dr. Várkonyi Hildebrand : Az intuitio a régi és az új philosophiában

ismerésmódok megkülönböztetésében, úgy látszik, egy elemi, öntudatlan analógia tevékeny. A nyelv nagyon szivesen indul elvont, meg lelki dolgok elnevezésében valami külső, concret szemléleti hasonlóság után. Ezért nevezi az átértett ismeretet «világos»-nak Descartes óta a philosophia («idée claire») ; maga a francia bölcselő meg is jelöli a külső látás és a belső észreve vés ezen hasonlóságát, a «Philosophia elveiben» (45. fej.): «Világosnak nevezem azt a felfogást, mely a figyelő elme előtt jelen van és nyilvánvaló», s hozzáteszi : «így mondjuk, hogy azt látjuk világosan, a mi a látó szem előtt jelen van és erre elég erős és világos benyomást tesz.» Szent Tamás is felemlíti ezt az analógiát a szemlélet érzéki világossága és a gondolat evidentiája között (Sum. Theol. III. q 2 a2). A nyelv is sok példát nyújt arra, hogy a lelki tüneményeket intensivebb érzéki elményekről nevezzük el. Pl. maga az «evidentia» szó, mely voltakép két fogalom logikai viszonyát van hivatva jelölni, a külső látás biztosságát tükrözi ; az «idea» szó is a vid-iőhö\ ered, pedig az elme legsajátabb munkáját, a gondolkodást jelzi. Maine de Biran az egész értelmi életet «intuitiv»-nak nevezi, a mi annyit tesz voltakép, mint «visualis», szemben az érzelmi világunkkal, mely «affectiv». íme a «belső látás» alapgondolata. Azért nagyon közeli az a feltevés, hogy e kifejezés: az ismerés «.közvetlensége», egyszerű analogikus átvitel; valamint a látásban (és általában a térszemléletben) úgy érezzük, hogy minden közvetítés nélkül adódnak nekünk a tárgyak, a maguk világosságában és teljességében, úgy a nyelv s a naiv gondolkodás feltételezett egy ismeretformát, mely hasonlóképen közvetlenül ragadja meg tárgyát, világosan és határozottan, minden közlető functio nélkül. El is nevezte ezt az állítólagos ismerésfajt «szellemi szemléletnek» (intellektuelle Anschauung, geistiges Schauen), vagyis intuitiónak (in-tueri). Az intuitiónak, mint discursio nélkül való ismerésnek fogalma tehát egy egyszerű s lelkünk képalkotó természetéből magyarázható analógiának köszöni eredetét.

1 Az érzéki látás és az értelmi megismerés párhuzama még teljesebb lesz, ha intuition nem a discursio (vagy reflexió) ellentétét értjük, hanem az abstractióét. Annyira kidomborodik ebben az esetben az intuitiv ismerés közvetlen érzékisége, hogy némely philosophus, meg a román nyelvek mind az érzéki, mind az értelmi ismerést egyaránt intuitiónak mondják; az elneve1 A «szellemi látás» fogalma gyakori a modern ismerettanokban és psychologiákban is. V. ö. Geyser, Gründl, der Logik stb. 23, 26. 1.