Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre

Dr. Zoltvány Irén : Szülőföldi és környezeti elemek Kisfaludy Károly költészetében

próbájá-ban szintén az álruhás Mátyás király szerepel, a ki egy koronauradalmi jószágon kipróbálja tisztjei hűségét. Bayer József a magyar drámairodalomról szóló művében költőnknek ezt a darabját tartja legmaradandóbb becsűnek összes vígjátékai közt. Ehhez az értékeléshez szó férhet ugyan, de annyi bizonyos, hogy e kis darab minden ízében zamatosan, magyaros s a környezeti hatás szempontjából is érdekes, mert csupa eleven alak van benne, kiket a költőnek magában az életben kellett megfigyelnie. Mily kitűnően megrajzolt alak Bartók, a hűséges ménesgazda, a ki keményen lehordja Mátyást, mikor egy pár csikaját akarja megvenni, hiszen a ménes a királyé. Kisfaludy életrajzából tudjuk, hogy apjának, az öreg Kisfaludynak — a ki nagy gazda volt — a Téthtől északnyugatra eső mérgesi jószágán nagy ménese legelt. Nem tartom lehetetlennek, hogy a költő e vígjátékában talán épen saját ménesgazdájukról vette a mintát a derék öreg Bartók ménesmester alakjának rajzában. Már a sáfár más ember. Az Ő jelszava: szemesé a játék, vaké az alamizsna. Bartóknak azt mondja: Kelmed ménesmester, én sáfár vagyok; ha egyet értünk: miénk a tejfel, az uraságé a savó. Gyökeresen magyar és csupa természetes alak a kis vígjáték többi szereplője is. Kisfaludynak még egy apró, egyfölvonásos színművéről kell röviden említést tennem. Ez a halála előtti évben írt utolsó vígjátéka, mely Három, egyszerre czímet visel s melyet a környezeti hatás szempontjából nem lehet szó nélkül mellőzni. Ebben a darabjában — mint már Bayer József kiemeli — egy eddig még sehol elő nem forduló magyar alakot hozott szinre—Bayernem elég szabatosan typusnak nevezi —: egy magyar nemzetes asszonyt, a kit kastélyának kulcsárnéja egy kérdezősködő előtt így jellemez: «Aház feje Lorányitanácsosné igen gazdag asszony; de jó asszony; kevély, mindig őseit emlegeti, de jó asszony; fösvény, de jó asszony; szüntelen morog, de jó asszony». Lorányiné nem typus, hanem nagyon is egyénített, élettel teljes alak s Bánóczi épen elevensége miatt ezt a kis vígjátékot tartja Kisfaludy apró darabjai közt a legkedvesebbnek s a legjobbnak is. E kisebb vígjátékokon kívül a már említett Kérők és Pártütők mellett még két nagyobb vígjátéka van Kisfaludynak. Egyik a Leány őrző, de ez sem aesthetikai szempontból, sem a magyar társadalom rajza tekintetében nem kiváló. Nem is eredeti, mert meséjének vázlata megtalálható Kotzebue-nak «Die englischen Waren» czimű bohózatában. Annál kitűnőbb legutolsó vígjátéka, a Csalódá-