Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre

Dr. Zoltvány Irén : Szülőföldi és környezeti elemek Kisfaludy Károly költészetében

kérőt a szerelmesek útjába. De azért Szélházyban is van valami sajátlagos magyar vonás és beleillik abba a korba, melynek rajzát Kisfaludynál találjuk. Hiszen jól tudjuk, hogy nemcsak Mária Terézia korában, hanem még jóval később is — sajnos — nagyon sok ilyen külföldieskedő mágnásunk akadt, a kinek mottója hasonló volt Szélházy szavajárásához: «Ach! mely hátra vagyunk még!» A helyett azonban, hogy a magyar haza oltáránál áldoztak volna, idegen isteneknek tömjéneztek. Jellegzetes magyar alak a Kérők-ben az öreg Baltafi kapitány, a minőt Kisfaludy még katona korában ismerhetett meg. Hirtelen haragú, de jószívű ember. Az életet nem ismeri s azt akarja, hogy a mit ő óhajt, az mindjárt mintegy kommandóra meg is történjék. Azután.ott van Lidi, a kapitány fogadott leánya, a ki igazi, tűzről pattant magyar leány. Kitűnően jellemzett alak Margit, Baltafi özvegy testvérnénje, a ki valódi fajképe a kíváncsi és szaporabeszédű nénémasszonyoknak. Benne főleg az asszonyok bőbeszédűsége van kigúnyolva. Mindig magáról és a saját életviszonyairól beszél, pedig ezek csöppet sem érdekesek. Nem szíveli a magához hasonló sokbeszédű embert, mert versenytársat lát benne. Megemlíthetjük még a Baltafi házában inaskodó öreg káplárt, Ferenczet, a ki nagyon szereti az itókát s egy pohár jóféle somlyai borért készségesen segédkezik az asszonyi ármánynak. Ennek az alaknak talán épen Kisfaludy Károlynak saját inasa szolgált modell gyanánt, mert mint Kisfaludy életrajzában föl van jegyezve, költőnk katonakorabeli Vámos nevű inasa nagyon szeretett iddogálni, hasonlókép későbbi inasához, Bencze Jancsihoz, ki nyolcz évig hűségesen szoK gálta s bár kissé iszákos volt, de Kisfaludy azt hitte, hogy ez az egyetlen hibája s nagyon szerette a vén cselédet. Kisfaludynak időrendileg második vígjátéka a Pártütök. Ennek forrása, mint maga a költő említi Gaal Györgyhöz írt egyik levelében, Clauren volt, egy a XIX. század elején élt német novellaíró, ki még léhább erkölcsi fölfogású volt, mint Kotzebue. Kisfaludy azonban csak a tárgyat vette át Clauren-nek «Der Giftmord» czimű elbeszéléséből, míg a földolgozás az övé. Mint maga mondja: «Das Thema nahm ich von Clauren, die Bearbeitung ist ganz mein». Űjabban rámutattak ugyan arra is, hogy a Pártütők együgyű magyar parasztjai német alakok épen úgy, mint Kotzebue «Deutsche Kleinstädter»^ ének bamba nyárspolgárai ; de ezt túlzó állításnak tekinthetjük. Aesthetikai szempontból nem akarjuk nagyra értékelni Kisfaludy e darabjának népies alakjait, melyek itt nevetséges módon