Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre
Dr. Zoltvány Irén : Szülőföldi és környezeti elemek Kisfaludy Károly költészetében
szerepelnek és torzítottak; de annyi bizonyos, hogy a totyakos öregbíró, a nyelves bíróné, a kántor s a falu kovácsa legalább is párbeszédeikben gyökeresen magyarok, kiket a költőnek az életben kellett megismernie, már azután akár Téthen látott ilyen falusi kupaktanácsot, akár a zalamegyei Újfalun vagy Galambokon, avagy pedig a vasmegyei Vönöczkön, hol ismételten hosszabb ideig tartózkodott az ő kedves Trézsi nénjénél. E két nagyobb vígjátéka után Kisfaludy még több, számszerint tíz egyfölvonásos vígjátékot is írt. Hogy ily sok rövid darabot készített, ennek magyarázatát abban találhatjuk, hogy a mult század húszas éveiben még nem volt állandó magyar színház s hogy e darabokat Kisfaludy nem egyenesen a színpadra szánta, hanem Aurórája számára írta, főleg mikor mint szerkesztő kéziratok dolgában nagyon megszorult. Egyébként is ő gyorsan és rövidesen szeretett dolgozni, míg a hosszú munkába hamar beleúnt. Ezek a kisebb vígjátékai általában igen kedves és elmés apróságok, de a legtöbbje sokkal inkább bohózati jellegű, semhogy a korabeli magyar életnek jellemzőbb rajzát kereshetnők bennük, ámbár egy-egy, közvetlen megfigyelésen alapuló eredeti jellemző vonás ezekben is található. E kisebb vígjátékai közül nem csupán művészi becsüknél fogva, hanem doldozatom czélja szerint, a környezeti hatás kimutatásának szempontjából is ki kell emelnem kettőt: a Mátyás diák és A hűség próbája czimű történeti vígjátékait. Az elsőben — mint ismeretes — az álruhába öltözött Mátyás király vadászat közben egy bakonyszéli falu bírójához, Turu Mártonhoz tér be, kinek leányát az öreges kántor szeretné elvenni, de a király, ki magát Mátyás íródeákjának mondja, megszégyeníti a kevély kántort s a leányt eljegyzi régi kedvesével, a ki az ő fekete seregében szolgál. Ezt a darabot a színpadon állandóan «János kulacsa» néven adták elő, mert az öreg bírónak nevenapja lévén, föltéteti az asztalra hires kulacsát s megkínálja vele az íródeákot is s elbeszéli Mátyásnak, hogy a belgrádi csata alkalmával az ő kulacsából ivott ám Hunyadi János is, a nagy hős, a kinek fia ugyancsak nagy király. Mátyás a kulacscsal az öregbírót köszönti, de ez rámordul : «Töröm a zúzádat! Hunyadi János éljen!» Mátyás megilletődve mondja: Ö már nyugszik. Az öreg bíró azonban ismételten rászól: «Éljen! mondom, neki a sírban is élni kell, míg én élek» s Hunyadi János fiára emeli a kulacsot: «Most éljen Mátyás király! Igyál, mert. megszidlak». Mátyás azt feleli: «Éljen kedves népe javára!»
