Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre

Dr. Zoltvány Irén : Szülőföldi és környezeti elemek Kisfaludy Károly költészetében

szülőm hideg hamvát födi». Kisfaludy e novelláját 1824-ben írta, mikor atyja még élt; ha tehát az idézett szavakban a temetői kisded mohos követ saját szülőjére vonatkozó reminiscentiának tekinthetni, akkor ezt csak édesanyjára lehet érteni. Atyjáról költői művei közül kettőben emlékezik meg : az 1811-ből való, de csak mindkettőjük halála után megjelent Vallomások czíniű, levélalakú, töredékes novellájában, melyben első boldogtalan szerelme történetét írta meg. Egyszerű, kalmár családból való kedvesével megkötendő frigyére gondolva, büszke nemesi érzületű atyja jut eszébe: «Az atyám — hah! rettentő gondolat ! Ebben a veszélyben látom szomorú végemet». És ismét: «Az atyámat említed? ez a szó megrázza lelkemet, de tehetek róla? Miért tiprá le még bimbójában egy szolgai nevelés a fiúi szeretet virágát» ? De azért — úgymond — tiszteli őt és mostani állapota, midőn nősülni óhajt, talán közelebb viszi őt hozzá. Levelet ír neki s minden jót remél, hogy atyja egy kemény szándéknak föl nem áldozza fia boldogságát és belenyugszik szive választásába. «Ö —úgymond — nincs emberség nélkül és buzgó esdekléseim, könnyeim őt bizonyára meghódítják». Kisfaludy életrajzából tudjuk

; hogy atyja hallani sem akart fiának e házasságáról. A másik megemlékezés atyjáról az Ordai ház czimű, töredékes novellájának egy későbbi, úgy látszik, atyja halála után készült átdolgozásában van. Ordai, az öreg nemes meghalt. A halotti torra egybegyűlt urak telt poharak mellett vidáman gúnyolták a halált. Csak egy ifjú sóhajt az ég felé, magányos szobájába elvonultan: «Atyám! atyám! elköltözél s fiúi tiszta szeretetem nem töltheté be szivedet; oh bocsáss meg, hogy lelkem azon irányokat el nem fogadhatá, melyeket világi élted előmbe rajzola — nyugodj békén» ! így szóla Benjamin, az elhunytnak ifjabb fia, a megvetett, az üldözött. Ez a kis részlet minden bizonnyal a költőre és atyjára vonatkozik s Kisfaludy Károly részéről a teljes kiengesztelődés hangját csendíti meg, annál inkább, mert hiszen az öreg Kisfaludy egy újabb végrendeletében visszahelyezte immár nagyhírű költő fiát fiúi jogaiba s Kisfaludy Károly beletörődve az apjával való megmásíthatlan viszonyába, örömest tanúsítja iránta figyelmét. így pl. Gaal Györgyöt fölkéri, hogy Aurórája első kötetéből hármat finoman köttessen be. «Egyet — írja — szegény beteg atyámnak szeretnék elküldeni». Alkalmasint műveiből is küldött neki egy-egy példányt, legalább bizonyos, hogy az öreg Kisfaludy könyvtárában Károly fiának minden műve megvolt, mint a Bánóczy-féle életrajzban olvashatjuk. 25*