Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre
Dr. Zoltvány Irén : Szülőföldi és környezeti elemek Kisfaludy Károly költészetében
térített el eredeti tervemtől. Hátha emlékezetem nem megbízható. A kérdés vizsgálása különben sem okoz nehézséget. Csak végig kell újra olvasni Kisfaludy összes műveit s könnyű lesz az eredményt megállapítani. Úgy gondoltam, a kutatás negativ irányban is tanulságosnak ígérkezik. A teljes eredménytelenség azonban már eleve valószínűtlennek látszott előttem. Hiszen tudjuk, a gyermekés ifjúkori benyomások oly erősek szoktak lenni, hogy hatásuk mindenkinél megnyilvánul s rendszerint a költők műveiben is föltalálható, egyiknél nagyobb mértékben, a másiknál csak halaványabb vonásokban. Sok függ e tekintetben a költő életviszonyaitól, mint épen Kisfaludy Károlynál is látjuk, valamint nyíltabb vagy zárkózottabb természetétől, továbbá az uralkodó költői műiránytól s még az irodalmi Ízléstől is. így — hogy csak saját irodalmunkból vett ismeretes példákat említsek — Berzsenyi Dániel zárkózott hajlamú volt. Az ő költészetéből ugyancsak keveset tudunk meg életviszonyairól, annál is inkább, mert a klassziczizmust követő irányánál fogva személyes élményeiből fakadó hangulatai helyett általános emberi érzéseket zengett meg és csak ritka nála az olyan egyéni vonatkozású költemény, mint pl. a Búcsúzás Kemenesaljától. Ellenben Petőfi költészetében, mint tudjuk, benne van az ő egész élete. Megénekelte több költeményében szülővárosát és az alföldet; lyrájába foglalta apja, anyja, testvére emlékét s még olyan dolgokat is megzengett lantján, melyeket az akkor uralkodó irodalmi Ízlésnél fogva más költők resteltek volna elmondani, hogy t. i. mennyit éhezett, fázott és nyomorgott. Kisfaludy Károlyra nézve vizsgálódásom általános eredmény eül megállapíthatom, hogy főleg az ő sajátos életviszonyainál fogva költészetében csak nagyon szórványos és halovány nyomait találni a szorosan vett szülőföldi elemeknek. Kisfaludy Károly ugyanis korán elszakadt hazulról, mert már 1799 őszén, 11 éves korában Győrré került diáknak s csakhamar ugyancsak Győrött egy katonai nevelőintézetbe kerülve, legfölebb a szünetnapokat töltötte szülői házánál. 1804-ben, tehát már 16 éves korában Pestre került egy gyalogezredbe lépve katonának s ettől fogva még ritkábban és csak kevés időre jutott haza. Még később atyjával teljesen meghasonulva, elszakadt hazulról és kevés megszakítással nyolcz évet töltött idegen földön. Legüdébb benyomásait tehát nem itthon nyerte s épen fölserdült korában, mely a lyrikus hangulatokat fölkeltő mozzanatok percipiálására legfogékonyabb időszak, távol élt hazájától. Nem csoda ennélfogva, ha lyrájában, mely egyébként
