Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre

Palatin Gergely: A relativitás elvének alapját alkotó Michelson-féle kísérlet

mikor e kéziratot Guzmics munkájának, illetőleg theologiai előadásai kéziratos szövegének tartjuk. Az írás nem ugyan Guzmics kezeirása, de ez talán még nem perdöntő kifogás, hiszen mással is Írathatta. Ellenben igen komoly, a mi szemünkben helytálló, a kérdést végkép tisztázó argumentum szól a mellett, hogy igenis Guzmics a szerző. Guzmics a kérdéses esztendőben, 1821-ben, csakugyan pannonhalmi tanár volt, sőt épen annak a tárgynak a tanára volt, a melynek köréből kéziratunk anyaga merítve van. Tudjuk róla azt is, hogy nem volt megelégedve az akkoriban használatos theologiai tankönyvekkel, épen azért anyagának egyes részeit önállóan kidolgozta, hogy aztán idővel ezek alapján teljes Fundamentalist és Dogmaticát írjon. Ez nyilvánvalóan feltevésünk mellett szól. De még jobban bizonyítja ezt az a körülmény, hogy, bár a kézirat vázlatosabb Fundamentalisának megfelelő részeihez képest, a tárgyalás menete s az apparatus roppant egyező. Néha ez a megegyezés egészen feltűnő. A mire azonban még ennél is nagyobb súlyt helyezünk, az az ebben a kéziratban is, meg Guzmics Fundamentálisában is megnyilvánuló theologiai szellem és felfogás. Épen Guzmics legkényesebb thémái szakasztottan ugyanabban a felfogásban, ugyanabban a szellemben vannak tárgyalva e kéziratban, mint az ő Fundamentalisában. Hogy itt-ott, kivált az irodalmi repertórium tekintetében van némi eltérés, az csak azt bizonyítja, hogy Guzmics 1821-től, a mikorából a kézirat való, 1828-ig, vagyis Fundamentalisa megjelenéséig sokat olvasott és tanult s így ez utóbbiban olyasmit is felhasználhatott, a minek kéziratunkban természetszerűleg még nem lehet nyoma. Ez Guzmicsnak, a theologusnak nyomtatásban és kéziratban ránk maradt szellemi hagyatéka. Hogy nem minden részében egyformán értékes, az természetes, hogy azonban a maga idejében nemcsak mennyiségénél fogva, hanem belső értéke miatt is a magyar hittudományi irodalomra nagy dolgot jelentett, az bizonyos. Ebből a hagyatékból, beleillesztve a Guzmics természetéből, lelkületéből s az ezt formáló nevelésből és korszellemből is az idevaló vonásokat, alkotható meg Guzmicsnak mint theologusnak képe. Tanulmányunk folyamán iparkodtunk az ebbe a második kathegoriába illő vonásokat kiemelni. Az volna most már a feladatunk, hogy munkáinak főbb, az ő theologiai felfogását jellemző eszméit részletesen fejtegessük. Ez azonban, mint bevezető sorainkban már kiemeltük, dolgozatunk második, jövő évkönyvünkbe szánt részére tartozik. Dr. Strommer Vilctorin.