Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre
Dr. Bódiss Jusztin : A kereszténység legrégibb nyomai a római íróknál
tevőjét siratták. 1 Ismeretes továbbá a vergiliusi 4-ik ekloga is, 2 a melynek az Üdvözítőre való vonatkoztatása csak leszürődése volt a keleti népek ebbeli várakozásának, római talajba átültetve, római alkalmazással és színezetben, de mindenkép a népek békességének jegyében és reményével, melyet maga Augustus is megörökített az ő újonnan fölfedezett, nagyszerű béke-oltárával (ara pacis). E szerint a Krisztus utáni első századból egyedül az evangéliumokra, az apostolok leveleire és cselekedeteire vagyunk utalva, a melyekben nemcsak a Jézus tanítása, hanem a tőle alapított hitnek bölcsőkora is megtalálható. Ezek szerkesztésének ideje a lassankint meghiggadó protestáns theologusok véleménye szerint is a Kr. utáni első század, miként az egyházatyák vallották. Maga Harnack áll ezen a téren az egyház hagyományához legközelebb. 3 A protestáns kritika szétszabdalta a szentírást, valóságos vivisectiót végezve rajta, úgyhogy mikor sokáig a Hilgenfeld kritikáit olvasgattuk az egyik német philologiai folyóiratban (Berliner Phil. Wochenschrift), azt gondoltuk, hogy az ő módján akár a mai íróknak előttünk készült és kiadott munkáit is el lehetne vitatni szerzőjüktől s föl lehetne darabolni annyira, hogy csupán a horatiusi disiecta membra maradnának belőlök igazi élvezhetetlenségre. Szakasztott így tettek a kritikusok Homéros műveivel is, s lám a legújabb kritika 4 kárbaveszettnek mond annyi nemes és tudós igyekezetet, melyet költői művekre pazaroltak nem költői lélekkel, azaz mert nem úgy olvasták és elemezték őket, mint költői műveket szokás és kell olvasni — költeményt megértő lélekkel és szívvel. Hasonló körülményben rejlik a szentírás kritikájának eredendő bűne is. A szentírásra vagy kedvelt theóriájokat, a kereszténység fejlődésének elvét, alkalmazták s ennék értelmében osztályozták a szentírás helyeit ősi, kevésbbé ősi vagy fiatalabb s kései részek szerint, és persze maguk közt sem tudtak megegyezni a különféle korú részeket illetőleg; majd pedig a szerzőség kérdését dobták előtérbe s a maguk előre megalkotott eszméi szerint vitatták el az 1 V. ü. Suetonius I. Caes. 84. ; I. idevonatkozólag Thierry, Róm. birod. képe (akad. kiadv. ford. Csiky K.) 65. s köv. 11. 3 V. ö. Némethynek Vergiliusról szóló monographiájában az idevágó fejezetet. 3 A régibb protestáns véleményekre nézve v. ö. Hornyánszky Gy. emlékbeszédét Zellerről (akad. kiadv.), de roppant homályosan s magyartalan stílusban. 4 L. Mülder beszámolóját a Bursian-Kroll-féle Jahresbericht über die Fortschritte der klass. Altertumswiss. 1913. évf. és Rothe műveinek méltatását Stürmertől u. Andresen féle Wochenschrift 1914. évf. T. sz.
