Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre

Dr. Bódiss Jusztin : A kereszténység legrégibb nyomai a római íróknál

hoz, a melyben Krisztus Sókratés és Pythagoras mellé van helyezve bölcseségére nézve ; ámde itt nem tárgyalhatjuk, mert nem latin vagy görög nyelvű irat.

1 Végül csak mellesleg jöhetnek szóba: Galénos orvos (160 Kr. u.) nyilatkozata a keresztényeknek erkölcsi tisztaságáról, a melynek classikus bizonyítéka a Diognétoshoz

2 intézett gyönyörű levél (közölve Wilamowitz gör. olv. k. is) ; bizonyos Phlegón meg a Krisztus halálakor történt napfogyatkozásról beszél : Epiktétos a keresztényeknek halálmegvetéséről, Fronto afrikai iró (166 Kr. u.) pedig az ellenök szórt rágalmakat hozza fel, a melyeket aztán a gonosz Lukianos satirikus aknázott ki legerősebben. Azonban mindezek már tárgyunk körén kívül esnek, minthogy mi nem a későbbi, hanem a legkorábbi tanúskodásokat akartuk felsorolni, kellően megvilágítani és méltatni. VI. Ha már most visszatekintünk eddigi tárgyalásunkra, meg kell őszintén vallanunk, hogy első századi tudósítás pogány kézből nem maradt fenn. Ennek oka az a mélységes megvetés lehet, mely a palaestinai zsidóság s a belőle támadt kereszténység iránt mindenha uralkodott a római emberben, úgyhogy Róma a kereszténységben legfölebb bekebelezni való, újabb keleti sectát látott, de már csupán a római polgár és a császár szentséges személye iránti tekintetből is lenézte. Különösnek találjuk mégis ezt a lenézést, 'mert különben a Megváltó várásának hire elterjedt az egész akkor ismert világon, elkészítve jövetelére a lelkeket. Maguk a zsidók terjesztették ezt a hírt legjobban s ők voltak azok is, a kik Julius Caesar halálakor őt, mint elvesztett pártfogójokat s a zsidóságnak várva-várt nagygyá1 V. ö. róla bőven Huber Lipót czikkét a Kath. Szemle 1903. évf. és Cureton kiadását: Spicilegium Syriacum, London, 1855. — Aufbausernak «Antike Jesus-Zeugnisse» cz. összeállításában a legutolsó helyen vannak a Talmudnak Krisztusra vonatkozó helyei, szám szerint 12, eredeti szövegben s német fordításban. Értelmezve Seitznél 31. s köv. 11. Persze irányzatosan, sőt gyűlölettel szólnak Krisztusról s egyházáról. V. ö. még Krausz S. : Das Leben Jesu nach jüdischen Quellen, 1903. 2 Szerzője az apostolok tanítványának nevezi magát. Valószínű, hogy közel az első századhoz, a II. század elején keletkezett. A fönséges tartalmú irat gyönyörű nyelvezetben a keresztény hit mivoltáról s a keresztények erkölcseiről értekezik.