Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre
Dr. Bódiss Jusztin : A kereszténység legrégibb nyomai a római íróknál
A legrégibb apokryphus iratok közt szerepel még Nerva császárnak edictuma, a mely körülbelül egyidejű hamisítvány a Pilátusféle actákkal és a Seneca-Pál-féle levelezéssel s melyet a montecassinoi codex tartott fenn. Ez a codex töredékes ugyan, de azért elég érdekes részletek maradtak fenn benne, még pedig egy hoszszadalmas beszéd, Nervához és Domitianushoz intézve, mely Szent Jánosnak a számkivetésből való visszahívását tárgyalja; továbbá néhány császári határozat, köztök egy rendelet, melyben Nerva visszavonja Domitianus császárnak János apostol ellen tett intézkedéseit. A szóban levő decretumnak már a bekezdő formulája nyilvánvalóvá teszi az egész hamisítványnak természetét és korát, midőn így szól: «Terrae et naris dominus et sacerdos a love, dins et pins Nerva, cui omnia subiacent, pius, inclutus, pontifex maximus, consul, triumphator, monocrator, victor, felix, semper Augustus : universis in orbe Romano commorantibus Romanacque dicioni subiacentibus salutem et perpetuam pacem». Hasonló stílusban vannak fogalmazva a rendeletek is, a melyeknek befejezése rendesen ilyen nagyhangú: «Data in undosis moenibus almae aeternaeque urbis, dominae rerum, magnae Romae, in singulari et universali orbis Romani palatio, a divae memoriae Iano fundato, lecta in aureo Capitolio Saturni (!), in basilica aurea, praesente senatu, Nerva bis et Rufo quater consulibus». Ez a hang nem a II. századbeli császároké, hanem a bukáshoz közelgő császárságé, midőn a ravennai exarchatus tehetetlensége ily gőggel akart még magának tekintélyt biztosítani (v. ö. Boissier «Cic. és barátai» czimű müvének utolsó fejezetét a monumentum Ancyranum-ról). Szándékosan nem szólunk az Abgar örmény fejedelemnek Krisztussal való állítólagos 1 levélváltásáról, melyet Eusebios (Hist, eccl. I, 13.) közöl az edessai levéltárból; sem a Paneas-szoborról (Euseb. Hist. eccl. VII, 18.), mely eredetileg Aesculapius-szobor volt; sem a Veronika-képekről, a melyek voltaképen pogány emlékek voltak s csak a legenda-gyártás folytonossága változtatta át őket keresztény emlékekké. A nép képzelete ma is folyton működik s akárhány városnak vagy fürdőnek pogány (Bacchus, Hermés, Hercules) stb. szobrát elkereszteli Flórián, Nepomuk stb. képeinek s imádkozik is előttök. Ellenben Tacitussal és Pliniussal egyidőben készült és hiteles a syriai pogány Marának levele fiához, Serapión1 Berthe-Szeghy «Jézus Krisztus élete» eredeti gyanánt szólaltatja meg. (238. 1.)
