Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre
Dr. Bódiss Jusztin : A kereszténység legrégibb nyomai a római íróknál
Erre mutat világosan és kétségtelenül a gyámoltalan stilus és gondolathiány, melyet csupán a jámbor gondolatok halmozása takargat. Azért nem lehet eléggé csodálni, hogy oly soká merték a valódiság kérdését fölvetni e gyarló levelezés ügyében. Még talán legérdekesebb a 12-ik levél, a melyben a Nero-féle tűzvész leírása után következő megjegyzés van csatolva: «Chiistiani et Judaei (itt tehát együtt vannak !) quasi machinatores incendii supplicio aífecti, centum triginta domus, insulae quattuor sex diebus arsere, septimus pausam dédit». Első látásra világos, hogy e nevetségesen csekély számok koholtak, de még abba a tévedésbe is esett a hamisító, hogy a tacitusi insulae-n szigeteket értett, nem két-három utczára szolgáló bérházakat, a mint kellett volna. Nem bizonyos ugyan, de valószínű, hogy már Szent Jeromos előtt ezek a levelek voltak, s akkor nem valami hízelgő Szent Jeromos irodalmi Ízlésére, hogy ilyen silány hamisítványokat annyira fölbecsült. Lehet különben, hogy ezt már akkor tette, midőn egy álomképe után (a melyben megintetett, hogy ne legyen ciceronianus) a stílusbeli művésziségről s a szépség komoly tényezőiről egészen lemondott s csak a jámbor tartalmat akarta méltányolni. A gyűjtemény aligha ered két irótól, mint némelyek (Westerburg stb.) vitatták, mert bár a 10 — 12., tehát 3 levél némileg elüt is a többitől stilus tekintetében, a különbség mégsem oly nagy, hogy két szerzőt kellene föltételeznünk. — Azt sem szükséges fölvennünk, hogy eredetileg görögül voltak fogalmazva; mert bármily erőltetett a nyelvezetök, inkább az utánzásbeli nehézkességet s a vele járó fáradságot lehet gyarlóságuk okozójául tekinteni, mint a görögből való ^fordítás verejtékes munkáját. — Szerkesztésük idejét elég korai időre teszik azok, a kik Szent Jeromos szövegét az előttünk levővel azonosítják, vagyis Kr. u. a 4-ik századra. Ebben mi is megnyughatunk, ha Szent Jeromosnak föntebb mondott átváltozását figyelembe veszszük. Végül, ha e hamisítványnak czéljáról is véleményt kell koczkáztatni: alig mondhatunk egyebet, mint hogy Seneca leveleinek valamely keresztény kiadója jött arra a gondolatra, hogy, ha Senecának igazi levelei elé helyezi, ezzel maguknak az eredeti leveleknek a keresztény olvasóközönség előtt annál nagyobb kelendőséget fog biztosítani. Ezt a felfogást az a körülmény támogatja, hogy a szóban forgó koholmány, mintegy ajánlatul vagy Ízelítőül, a legtöbb kéziratban s a későbbi kiadásokban az eredeti levelek elé van bocsátva. * * *
