Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre

Dr. Bódiss Jusztin : A kereszténység legrégibb nyomai a római íróknál

gyűjtemény, mely Senecának és Szent Pálnak egymás közti viszonyát, levélbeli összeköttetését tartalmazza. Elég korai a hír Szent Pál érintkezéséről Senecával, mert már Szent Jeromos és Szent Ágoston arról, mint valami rég meggyökeresedett hagyományról, szólanak. Magában ez a viszony nem is volna lehetetlen; hisz tudjuk, hogy az apostol Rómában udvari emberekkel is összeköttetésben állott; ám a lehetőség és valóság között jókora távolság van.

1 Ugyanis akár az, a mit az újszövetségből Pál apostolról tudunk, akár az, a mit a Linos neve alatt szereplő tudósítás Péter és Pál haláláról elmond, a Senecával való viszonyt még csak valószínűvé sem teszi, nemhogy igazolná. — Hogy Seneca keresztény lehetett, arra művei szolgáltattak alapot, mert tömérdek bennök az érintkező pont a kereszténység tanításával. Nem is lehet csodálni, ha a pogány philosopbiai iskolák, a melyek közt még Seneca is válogatott minden stoicismusa ellenére (1. Barth, Die Stoa, Fromann, Stuttgart, 1903.), a kereszténység tanításával s a keleti cultusok tanaival érintkezvén, tehát a rokon elvekkel összevegyülvén, utóbb kiegyenlítődtek az egyes tanok: egymásba ömlöttek, vagy társulás által nagyobb világosságot nyertek oly fogékony elmében, mint Seneca volt; mert ahhoz még századoknak kellett elmulniok, míg a kereszténység elvei általános érvényre emelkedhettek a rómaiak előtt.

2 így volt tehát Seneca, a ki a maga philosophiai műveltségével az akkor előre hatoló kereszténység friss fuvalmának hatása alatt szinte keresztényies elveket vallott; de csak vallott, mert életével meg a stoicismust igazolta, sőt udvari ember lévén, épen Nero udvarában, annyira meghazudtolta még a stoicismust is, hogy Nérónak anyagyilkosságát is helyeselte és védte... Annyival jobban lehet e sülyedését csodálnunk, mert bölcseleti művei oly eszméket tartalmaznak, a melyek közelebb hozzák őt a kereszténységhez, mint a pogányságnak bármelyik iróját. Igaz, hogy vérengző tragédiái viszont teljes pogány voltában mutatják be. Ámde bölcseleti eszméi közül igen sok teljesen egyezik a Krisztus magasztos tanaival, úgyhogy nem találunk az egész ókor gondolatvilágában az övéhez hasonló emelkedettséget s még az utána 1 V. ö. Kreyber, L. Annaeus Seneca und seine Beziehungen zum Urchristentum, Berlin, 1887. 2 Epiktétosra sem kell fölvennünk a kereszténységből való kölcsönzéseket, v. ö. Bonhöffer : Epiktet u. das neue Testament, 1911., Töpelmann, Gieszen.