Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre

Dr. Bódiss Jusztin : A kereszténység legrégibb nyomai a római íróknál

következő Tacitus és Plinius előtt is egészen ismeretlen fogalmak az ő bölcseleti eszméi. Lássunk hirdetett eszméi közül néhányat.

1 Az Isten nála rector omnium, arbiter universi, prima et generalis causa. Istennek irántunk való szeretetéről így szól : «Patrium Deus habet animum atque nos usque in delicias amat, ut eum non aliter colamus, quam parentem, oporteat» vagyis Isten a mi atyánk s mi az ő gyermekei vagyunk (De benef. 4, 5. ; 19, 3. De proverb. 1, 5. : 2, 6.). Isten eszméjének meghatározásában oly szellemítő attribútumokat használ, a melyek csak egy végtelenül bölcs és személyes létezőnek tulajdoníthatók, s hozzáfűzi gyermekded érzésének eleven nyilvánítását, Istentől való teljes függését. Stoikus módon összeköttetést és hasonlóságot lát (necessitudo et similitudo) Isten és ember között, melyet erény által érünk el ; s mily szépen mondja erre vonatkozólag (De provid. 1.) : Inter bonos viros ac Deum amicitia est conciliante virtute. Amicitiam dico? Immo etiam necessitudo et similitudo. Az óvilágnak szükkörű patrióta-felfogásán felülemelkedve, az embert szent tárgynak mondja embertársa előtt: homo res sacra homini, s ez már valóságos keresztény humanitas. Ez alapon fordul a rabszolgatartás, valamint a gladiatori játékok borzalmai ellen. Majd az ókornak amaz alapelve helyett, hogy a jótevésben s a bántalomban nem kell adósoknak maradnunk senkivel szemben, azt a tételt állítja fel, hogy a bosszú elvetendő,

2 az ellenségszeretet pedig gyakorlandó. Végül kedvelt gondolata, hogy a lélek halhatatlan, s ezt nemcsak bölcseletileg bizonyítgatja, hanem Sókratés módjára (t. Platón Apol. és Phaidón-jában) meggyőződéssel is vallja (animum in caelum redisse persuadeo mihi, Ep. 86.).

3 1 Erkölcstani elveit szépen kiaknázták már nálunk ; igy : Alleram, Sen. erkölcsbölcselete, 1907. ; Fejér Ad., Sen. Nero nevelője, Baja, progr. 1907. ; Lakatos V., Sen. Pázmány prédikáczióiban, Keszthely, progr. 1906. ; más isk. programmban is többször. Régebben pedig (1. Bartal könyvészetében) «Keresztény Seneca» v. «Virágok a ker. Seneca irataiból» stb. czimén szoktak anthologiákat szerkeszteni műveiből. Erkölcsi leveleinek magyar fordítását kiadta az akadémia Barcza Józseftől 1906. 2 Igaz, hogy már Sókratés is hangoztatja (Platón Kritónjában), hogy a rosszat nem szabad rosszal viszonozni ; de persze ez csak Sókratés ajkán maradt. 3 Kedves csokrot köt össze Senecának keresztényies mondásaiból Birt is népszerű kis róm. irod. történetében (2. kiad. Marburg in Hessen, 1909. 154. s köv. 11.) ; hát még Baumgartner jezsuita világirodalomtörténetében (III.