Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre
Dr. Bódiss Jusztin : A kereszténység legrégibb nyomai a római íróknál
győződve Pilátus ilynemű beadványának létezéséről. El is hihetjük, sőt föl kell tennünk, hogy létezett ilyen fölterjesztés, mert a helytartók kötelezve voltak tetteikről s eljárásukról, szóval egész politikájúkról s viselt dolgaikról a világ akkori középpontját hitelesen értesíteni. De hogy nem a ma előttünk levő Acta Pilati volt az említett beszámoló, már abból is kiviláglik, hogy a benne foglalt időmeghatározás Jézus halálának évére vonatkozólag (Heródes uralmának 19-ik évében = a 202-ik olympiás 4-ik évében) föltételezi Eusebios chronologiájának megállapításait Jézus életének pontjaira nézve. 1 Ha tehát a ma meglevő Acta Pilati nem a régi, mert nem egyezik az egyházírók utalásaival, következik, hogy csak az egyházatyák idejével egy időben vagy utánok keletkezett a mai Acta, talán épen azon utalásokra adott válasz gyanánt, a melyeket az egyházíróknál olvashatni. Már Órigenés (Kelsos = Celsus ellen) szerint szemökre vetették a pogány írók a keresztényeknek, hogy hamisított Pilátus-actákkal saját javokra visszaéltek. Eusebios (Hist. Eccl. IX, 5.) pedig épen ellenkezőleg a keresztények féktelen ellenségére, Maximínos Daia (vagy Daza) császárra (311—313. év Kr. u.) panaszkodik, hogy gyalázkodással teli Pilátus-actát hozott forgalomba, a melyben csupa blasphémiák vannak az Üdvözítő ellen. León grammatikus (bonni kiadás, 83. 1.) továbbá elmondja, hogy az említett császár megparancsolta, hogy azokat az iratokat (t. i. a szóban levő hamisítványokat az Üdvözítő ellen) mindenfelé terjeszszék s az iskolákban betéve tanultassák. Innen könnyen lehetséges, hogy e pogány eredetű Pilátus-acták ellensúlyozhatása bírta a keresztényeket arra, hogy a maguk részéről szintén szerkeszszenek hasonló actákat, t. i. a máig fennmaradtakat, a melyekben azt akarták a keresztény compilatorok a pogányok ellen kimutatni, hogy Pilátus beható törvényszéki vizsgálat után valósággal meg volt győződve Jézus ártatlanságáról; a zsidókkal szemben pedig azt bizonyítani, hogy a zsidó elüljárók is kénytelenek voltak megdönthetetlen tanúbizonyságok alapján Jézus feltámadásának igazságát elismerni. így vagyunk hát e szomorú emlékű hamisítványnyal. *** Még megvesztegetőbb, sőt teljességgel megtévesztő volt sokakra egész a legújabb korig a Seneca neve alatt forgalomba került levél1 Lipsius, Die Pilatus-Akten kritisch untersucht, Kiel, 1886.
