Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre
Dr. Bódiss Jusztin : A kereszténység legrégibb nyomai a római íróknál
a keresztények elleni václak csakis törvényes formában fogadhatók el, ellenben a névtelen följelentések mellőzendők. Abban az esetben, ha a vád megokolt, a keresztények megfelelő módon büntetendők, ellenkező esetben a hamis vádlók maguk bűnhődjenek még kegyetlenebb módon. Ez a két leirat az a keresztényekre vonatkozólag mindössze, a mit . bból az időből Traianustól és Hadrianustól manap birunk. Az utóbbi nem is számít, mert csak ismétlése az előzőnek. A keresztények ügyében való többi rendeleteket Domitins Ulpianus jogtudós, Alexander Sevérus császár barátja s Galliának helytartója 230 táján, gyűjtötte egybe Lactantius 1 tanúsága szerint «.De officio proconsulis» cz. müvének 7-ik könyvében ; csakhogy ez a gyűjtemény nem maradt ránk. Ulpianus művével együtt vesztek el tehát azok a császári rendeletek, a melyekben kétségkívül becses tanulságokra lelhetnénk a keresztények hősi küzdelmeire s végtelen szenvedéseire vonatkozólag, még pedig római világításban. -K-K* íme egy darab ókor a rómaiak kormányzói életéből a provinciákban s a kereszténység bölcsőkorából. Valóban, a pogány classikusok becse mindig abban áll, hogy megtaláljuk bennök annak a régi világnak a képét, mely alapjául szolgált mai művelődésünknek. Nemcsak abban van tehát a classikusok érdeme, hogy az irodalomnak örökké szép műfaji mintáit ők alkották meg, a melyek után indult el az egész európai irodalom; hanem főkép abban, hogy elénk tárják azokat a műveltségi állapotokat, a melyekre épült a későbbi korok műveltsége, tehát mai művelődésünk is, melynek alapjait az ókor classikus népei rakták le. Azért akár egyik, akár másik szempontból hatol valaki a classikusok szellemébe, a történelmi fejlődés hitében és reményében nevelődött ember mindig gazdag tanulságot meríthet a velők való társalgásból. Azonkívül bölcseleti eszmék és erkölcsi igazságok is mily nagy mennyiségben hullanak ki belőlök, a mint a természetes, józan észnek vívmányaiul megjelennek nagy embereik mondásaiban és rendszereiben, még pedig oly tökéletességben, hogy a későbbi korokat is megszégyenítik ! Annyiban pedig, hogy megerősítik a keresz1 Institut. V, 11.: Doraitius de officio proconsulis libro septimo rescripta principum nefaria collegit, ut doceret, quibus poenis affici oporteret eos, qui se cultores Dei confiterentur.
