Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre

Dr. Bódiss Jusztin : A kereszténység legrégibb nyomai a római íróknál

sajátsága). Traianus különben is szereti, miként Pliniushoz intézett többi leveléből kitűnik, a maga uralkodásának idejét és szellemét (saeculum) ellentétbe helyezni elődeinek, különösen Domitianusnak uralmával. Ismeretes, hogy ez alatt a delatorolc,

1 a besúgók garázdálkodása virágkorát élte, s miként Suetonius leírja életrajzában (Domit. 12.), bármely árulkodónak szabad bejárata volt hozzá és már a puszta vád is, hogy valaki a császár ő felsége ellen valami sértő nyilatkozatot vagy magaviseletet látszott tanúsítani, elégséges volt az elitélésre. Nos, az ily esztelen és fékevesztett eljárásnak épen ellentéte volt Traianus, a ki a delatorokat nyilvánosan kiállíttatta az amphitheatrumban (colosseum) és deportáltatta valamely nekik való helyre. (Plin. Panegyr. 34.) S a besúgók elleni gyűlölete csak javukra vált a keresztényeknek, a kik ekkép legalább a névtelen följelentések ellen védve voltak. Hatott ezzel utódára, Hadrianusra is, a ki hasonló szellemben járt el, hangoztatva, hogy a keresztényekkel szemben a delatorok rágalmazásainak nem szabad helyet adni s a hamis vádlókat szigorúan kell fenyíteni. Hogy kell már most Traianus leiratáról vélekednünk? A régi keresztényekről tudjuk, hogy már ezt is nagy engedménynek és mérsékletnek tekintették sorsukban, sőt Tertullianus valóságos türelmi rendelvényt látott benne, mivelhogy két kedvezményt tartalmazott a keresztények számára, t. i. hogy egyrészt a keresztényeket nem volt szabad felhajszolni s összefogdostatni, másrészt hogy a névtelen följelentések nem voltak tekintetbe vehetők. Pedig mégis azt kell mondanunk, hogy nem tekinthető türelmi rendeletnek, hisz arról, hogy ezentúl a keresztények törvényes ótalomban részesülnek, egy árva betű sincs benne, s hogy maga Traianus sem úgy értette, leginkább mutatja az, hogy elégségesnek mondotta pusztán a keresztény-nevet, vagyis a keerszténységhez tartozást arra, hogy az illetőt elitéljék, s csakugyan ő maga is sok keresztényt kivégeztetett, köztük antiochiai Szent Ignáczot, a kit az amphitheatrumban vadállatok téptek szét; a 120 éves Simeon jeruzsálemi püspököt stb. Azt is mondják némelyek, hogy Traianus birodalmi törvényt akart közrebocsátani leiratában. Pedig hogy ilyent egyáltalán nem hanem csak saec. !), az egyházi latinságban pedig már = világ, még pedig a veszedelmes, mert bűnökkel telt nagy világ, társadalom, az élet zaja v. színpada. 1 Már Tiberius alatt megkezdték átkos működésöket, a ki a tőrvények őreinek mondotta őket. V. ö. Tacit. Annal. I, 72. 73. 74. ; II. 27—32. (1. PozderDávidéknál). Sueton. Tib. 58. Cassius Dio 57, 23.