Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre

Dr. Bódiss Jusztin : A kereszténység legrégibb nyomai a római íróknál

Plinius már eleve nem volt bizonytalanságban a felől, vájjon a keresztényeket meg kell-e büntetni; csak az volt kérdés előtte: minő és mennyi büntetést kell rájok mérni ? Elő is terjeszti kétségeit a császárnak, a melyek a keresztényeket illetőleg benne támadtak, még pedig a következőket kérdi tőle : 1. hogy a vádlottak kora és neme tesz-e különbséget kezelésökben, 2. a bűnöket megbánók elbocsáthatók-e megfenyítés nélkül, 3. a kereszténységhez való tartozás már magában is elégséges-e a fenyítésre, ha egyébként semmi bűntett nem járul hozzá. E kérdéseihez csatolja aztán tudósítását arról az eljárásról, a melyet ő maga kezdett a keresztények ellen, valamint beható rajzát a bithyniai viszonyoknak, a mennyiben a keresztények elleni vizsgálatnál tekintetbe jöhetnek. Maga Plinius azokat, a kiket nála keresztény néven följelentettek, elsőben is kikérdezte : igaz-e, hogy keresztények. Azok előtt, a kik a kérdés föltevése után egész nyíltan megváltották meggyőződésök szerint keresztény voltukat, halálbüntetéssel való fenyegetés kíséretében két, sőt három ízben is megismételtette a kérdést; a ki aztán még ekkor is megmaradt előbbi vallomása mellett, azt minden további eljárás nélkül kivégeztette. (Plinius levelében t. i. a duci ige kihagyásosan van használva, mely nem ad vincula-val egészítendő ki, mint Ussing és mások akarták, hanem «ad supplicium» vagy «ad mortem»-mal; szóval az illetőt rögtön halállal büntették.) Plinius mindjárt meg is okolja sommás eljárását, még pedig a következő jellemzetes módon: «Neque enim dubitabam, qualecumqne esset, quocl faterentur, pertinaciam certe et inflexibilem obstinationem debere puniri.» Meg volt tehát győződve arról, hogy a császár helytartójának joga van föltétlen megadást és meghódolást követelni (mint az osztrák fővezér követelt 1848-ban a magyar nemzettől), s hogy már az akaratával szemben tanúsított ellenszegülés is büntetést érdemel; míg az szóba sem jöhetett előtte, mi a kereszténység voltaképen : elég, hogy társaság vagy egyesület. Az állami hatalommal való szembehelyezkedést oly reménytelennek mondja, hogy szinte őrültségnek bélyegzi. Magától értődik, hogy Plinius életről-halálról Ítélkező jogánál fogva csak azokat a keresztényeket végeztethette ki mindjárt ott helyben, a kik nem voltak római polgárjognak birtokában; míg ellenben polgárjoggal felruházott egyénekre vonatkozólag körülményesebb pörös eljárást kellett folyamatba tennie. Ismeretes, hogy már a köztársaság korában köteles volt a helytartó a lex Porcia