Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre
Dr. Bódiss Jusztin : A kereszténység legrégibb nyomai a római íróknál
melegágya az államellenes irányzatoknak. Mivel pedig Bithyniában a hetaeriák rendkívül elszaporodtak s az állam nyugalmát és biztosságát veszélyeztették, Traianus megparancsolta Pliniusnak, hogy minden olyan társaságot oszlasson fel, s egyúttal kötelességévé tette parancsának szigorú végrehajtását. 1 Nos, épen ennek a császári parancsnak volt a következménye, hogy Plinius figyelme ráterelődött a keresztény hitközségekre is, a melyeket ő eladdig alig méltatott figyelmére, mert mélységes megvetéssel gondolt rájok. Történt t. i., hogy 112-ben egyik kormányzói körútja alkalmával oly vidékre jutott, a hol az új hit nagyon el volt terjedve, úgyhogy neki, mint császári legatusnak, a figyelmét erősebben fölkeltette. Hát íme, ezért és ekkor lépett föl ellene Plinius, nem, mint közönségesen hiszik, vallási okokból, mert hisz reá, mint bölcseletileg képzett főre, a régi pogány istenekben való hit már meghaladott álláspont vala, a kereszténységet pedig lenézte ; hanem egyszerűen azért, mert szerinte a keresztény hitközségek is a hetaeriákra kimondott tilalom alá estek. Minthogy azonban az eljárás megindítása közben nehézségei s kétségei támadtak egyik-másik kérdésre nézve, szokása szerint értesítette rólok császári urát a végből, hogy tőle utasítást kapjon az életbeléptetendő rendszabályokra nézve. Levelének gondolatmenete következő. Rövid bevezetés után rögtön rátér kérdezősködésének tulajdonképeni tárgyára: «Cognitionibus de christianis interfui numquam: ideo nescio, quid et quatenus aut puniri soleat aut quaeri». íme a büntetés faját és mértékét kérdezi meg. Már az előző császárok alatt is folytak vizsgálatok a keresztények ellen, Domitianus alatt legalább tudunk rólok. Egyszer pláne maga a császár is beleavatkozott egy vizsgálatba, mikor Jézus nemzetségéből két embert bocsátott maga elé, de hamar eleresztette őket, midőn meglátta kérges kezöket s meggyőződött ártatlan voltukról, kik figyelmet sem érdemeltek, nemhogy félni kellett volna tőlök. Plinius tehát addig még nem vett részt a keresztények megvizsgálásában, bár a keresztényeket bizonyosan ismerte abból az időből, midőn 81-ben a katonaságnál szolgált mint tribunus militum Syriában, tehát olyan tartományban, a hol a keresztények különösen nagy számban voltak s a zsidókkal többé már nem voltak összetéveszthetők. 1 Ep. 96. : Secundum mandata tua hetaerias esse vetueram.
