Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre

Dr. Bódiss Jusztin : A kereszténység legrégibb nyomai a római íróknál

házi író állításának ellene szögezhetjük az Apostolok Cselekedeteinek (XXVIII, 14.) amaz adatát, mely szerint Szt, Pál apostol 61—62ben az ő római útja alkalmával Puteoliba (Puzzuoli), tehát egy campaniai városba, érkezvén, ott testvérekre, azaz keresztényekre akadt, a kiknél hét napig tartózkodott. Vannak továbbá Tacitus tanúskodásán kívül egyéb bizonyságok is arra, hogy keresztények s nem zsidók voltak azok, a kik Nérótól üldözést szenvedtek. A római írók közül Suetonius említi föl (Nero 16.) az üdvös törvények sorozata mellett a joggal alkalmazott és dicséretre méltó szabályrendeleteket, melyeket pl. a kocsisok és fényűzés ellen bocsátott ki Nero, azonfelül kiutasító végzéseit a pantomimusok ellen s óvóintézkedéseit az okirat-hamisítók ellen, végül pedig felhozza a keresztények üldözését ezen szavakkal : halállal sújtattak a keresztények, egy új és gonosz babonasággal teli emberfaj (afílicti suppliciis christiani, genus hominum superstitionis novae ac maleficae). Megjegyzendő, hogy ezt Suetonius nem Róma égésével kapcsolatban említi; pedig hogy ennek kétségtelen okozójául Nérót tekintette, arra világos bizonyság, hogy a császár gaztettei (37—39. fej.) között ezt külön kiemeli és részletezi. Ha tehát Suetonius Nero áldozatainak föntebbi helyén keresztényeket említ, nem zsidókat, s még külön új babonaságnak is bélyegzi hitöket: következik, hogy nála sem lehet szó a két religiónak összezavarásáról. De hogy Nero valóban csakis a keresztényeket üldözte, arra döntő bizonyság a II. századi kereszténységnek általános és egyöntetű hagyománya. E traditiónak legkorábbi nyomát olvassuk a föntebb már említett római Szt. Kelemennél/ a kinek tulajdonítják alexandriai Szt. Kelemen, Szt. Eirénaios (latinosan : Irenaeus) és mások a szóban forgó (görög nyelvű) levelet, mely ránk név nélkül maradt s a korinthosi hitközséghez van intézve 30 évvel később a nerói tűzvésznél, még pedig oly formában, mintha a római hitközség írná a korinthosi testvérekhez. A levél megírására az szolgáltatott alkalmat, hogy a római hivek hallomása szerint pártoskodás folyt Korinthosban, sőt néhány tag föl is lázadt az öregebb adversus haereticos» cz. iratában (36. fej., Hurternál 109. t.), a hol már kereken tanúskodik a római egyháznak apostoli eredete mellett. 1 Erről a levélről írja Harnack (Clementis Romani ad Corinthios epist., Lips, 1876.), hogy hangja már a római főség nyilvánulata : «Ecce quanta auctoritate hie Roma locuta sit... Haec vox gravis neque opinata ; ecclesia Romana nequaquam a Chorinthiis advocata iurisdictionem quandam sibi arrogat».