Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre

Dr. Bódiss Jusztin : A kereszténység legrégibb nyomai a római íróknál

tagok (presbyterek) ellen. Minthogy eme rendetlenségek irigységből és vetélkedésből eredtek, élénken szemléltetik a rómaiak ama szenvedélyeknek káros voltát az ószövetségből vett példákon, a melyek közt a levél irója Dávid üldözését hozza föl Saul részéről, hogy aztán rögtön rátérhessen a közeli múltnak tanulságaira. Elsorolja a levél, mi-mindent kellett szenvedniök az apostolfejedelmeknek, s ünnepli a nőknek állhatatos mártírságát, a kiket Dirkék és Danaisok módjára mutattak be a vesztőhelyen. Mivel pedig az utóbbi dolgok közvetetlen az apostolfejedelmek vértanúságához vannak fűzve, a kiknek Nero alatti halálát az egyháznak régi, általános hagyománya bizonyítja; mivel továbbá ezen, kétségtelenül Domitianus korában kelt levél irása előtt más keresztényüldözésről, mint a Nero alattiról nem tudunk : az is kétségtelen, hogy a föntebbi szavak csakis a Neró-féle üldözésre vonatkozhatnak. Ezzel egyezik az a mód és eljárás is, a hogy a keresztény nőket meggyötörték, egészen úgy, mint Tacitus leírásában olvassuk, a ki szintén válogatott kínzásokat említ, a melyeknek alkalmazásával a zsarnok egyúttal a látványosságokban gyönyörködő tömeg szenvedélyének is hódolt. Végül az sem hagyható figyelmen kívül, hogy épen Nero alatt valószínűtlen, hogy zsidóüldözés volt volna, már csak azért sem, mivel ő alatta a zsidóknak nagy befolyásuk volt a császári udvarban. Nero ugyanis a zsidókat épen nem gyűlölte, sőt ellenkezőleg.

1 Erre a legfőbb tanúság Jóséphos Flavios, a ki Nero iránt igen kedvezően van hangolva s pláne úgy ír róla, mint a kit megrágalmaztak, s a neki tulajdonított aljasságokat környezetének rój ja fel bűnül. Egy Aliturus nevű zsidó színész a császárnak kegyeltje volt ; csak ehhez kellett fordulni, ha valaki be akart jutni az udvarhoz (Jóséphos önéletrajza 3.). De különös kegyben állott Nero előtt s a zsidók érdekében mindent megtett Poppaea Sabina, az a hírhedt nő,

2 a kiről Tacitus a maga mázsás stílusában csak ennyit mond: minden megvolt benne, kivévén a tisztességes lelkületet (cui cuncta alia fuere praeter honestum animum). Jóséphos Flavios (Zsidó régiségek XX, 8. 11.) beszéli róla, hogy ő eszközölte ki a zsidók számára a bocsánatot a miatt az engedetlenségök miatt, melyet Festus kormányzójok (procurator) iránt tanúsítottak, mivelhogy ő —• úgymond — 1 A zsidók terjeszkedését a császári udvarnál 1. Harnack, Mission u. Ausbreitang des Christentums I

2, 87. 1. 2 Tacitus Nero hitvesének mondja, mások kedvesének.