Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre

Dr. Bódiss Jusztin : A kereszténység legrégibb nyomai a római íróknál

(astrologusok) és mágusok (bűbájosok, varázslók) ellen. (Tac. Annal. II, 32., XII, 52.) Ellenben itt a keresztények ellen folytatott pörnek tárgyalásai nem a senatus előtt folytak le, hanem egy császári tisztviselő, még pedig részben a testőrség feje (praefectus praetorio), részben a város praefectusa előtt. (V. ö. a Juvenalishoz való scholio­nokat I, 155.) A mi továbbá az «odio humani generis» értelmét illeti, különös, hogy még Peter is a maga római történelmében a régi (Lipsius- és Zyro-féle) ósdi értelmezéshez csatlakozik, mely szerint az a gyűlölet volt volna oka a keresztények elitélésének, a melyet az egész emberiség táplált ellenök. Hogy ez a felfogás merőben téves, nem szorul bővebb megokolásra; hisz a humani generis-nek genetivus subiectivus gyanánt való magyarázata már azért sem engedhető meg, mert a bevádolt római keresztényeknek akár el­itélése, akár fölmentése nem függött az egész emberiség érzületétől. Tacitus t. i. e helyütt a keresztényeknek ugyanazt a szemrehányást teszi embergyülöletök miatt, mint a zsidóknak másutt (Hist. V, 5.), a hol ezeknek is adversus omnes hostile odium-ot vet a szemökre. Másrészt ezen szemrehányást, mely embergyülöletök czimén érte őket, nem úgy kell felfogni, mint némelyek (pl. Holtzmann) teszik, azaz politikai és emberies műveltség terén való teljes fogyatékos­ságuk következménye gyanánt (t. i. szemben a rómaiakkal), a melynek viszonzatául aztán a római világ is fölmentettnek érezte magát minden emberies tekintet vagy kimélet alól; hanem igenis a keresztények exclusiv magatartásának volt következménye az egész vád, mivelhogy a keresztények minden pogány intézménytől és ünnepségtől távoltartották magukat, a mint ezt Arnobius egyházíró a későbbi korból is (Disputationes adv. gentes I, 1.) megerősíti: «Christianis id obiectum, quia diversa omnia in moribus et sacris itemque contagem et congressum eorum, theatra et circos fugie­bant.» Ugyanezt bizonyítja Tertullianus, mikor (Apol. 37.) így ír: Szerettetek minket ellenség gyanánt feltüntetni, a mint teljességgel azok is vagyunk, csakhogy nem ám az emberi nemnek, hanem a téve­désnek ellenségei (Nos hostes iudicare maluistis, qui sumus plane, •non generis humani, sed erroris) ; vagy midőn (Apol. 2.) ezt mondja: Christianum hominem omnium scelerum reum, deorum, imperatorum, legum, moruin, naturae totius inimicum existimas (a keresztény ember szerinted mindenben vétkes s a világon midennek ellensége). Egyébiránt valljuk meg, hogy a tűzvész vádját némi való­-szinűséggel lehetett is emelni a keresztények ellen azon az alapon,

Next

/
Thumbnails
Contents