Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre
Dr. Bódiss Jusztin : A kereszténység legrégibb nyomai a római íróknál
Okadatoltabb és természetesebb azonban az említett szavak jelentésében annak a megvallását keresnünk, a mire Nero voltaképen czélzott egész vádjával, a mely alól önmagát kellett mentesítenie, t. i. a gyújtogatás elismerését. Ellenvethető ugyan ezen felfogás ellen az, hogy a keresztények, ártatlanságuk tudatában, lehetetlen, hogy ilyet megvallhattak volna, s Tacitus ezt nem is akarta rólok írni, mivel ő maga is ártatlanoknak tartotta őket; de arra igenis gondolhatott Tacitus, hogy a keresztények kínjokban olyat is vallottak, a mit nem tettek. Gondoljunk csak az inquisitio és a boszorkánypörök kínvallatásaira a közép- és újkorban, nemcsak katholikus, hanem protestáns államokban is, a midőn az emberek a kínpadon borzasztó fájdalmaik közepett a legképtelenebb vádakat is elismerték, melyeket rájok fogtak, csak azért, hogy kínjaiktól megváltassanak ; teszem volt köztük olyan is, a ki utoljára azt mondta, hogy azt is elismeri, hogy apagyilkos vagy Krisztust elárulta, ha ily váddal illetnék, csak hogy elviselhetetlen kínjainak véget vessen. S hogy Nero értett az inquisitióval (faggatással) járó megkínzás módszereihez, eléggé tudott dolog; következéskép az is világos, hogy a keresztények elleni vizsgálat alatt megpróbált tőlök valótlan vallomást kicsikarni, olyat, a melyre épen szüksége volt; hisz a keresztények jórészt az alsóbb osztályhoz tartoztak s peregrini, idegenek voltak, úgyhogy ellenök a kínzószerszámok válogatott fajai minden különösebb ok nélkül is alkalmazhatók voltak. Ismeretes különben, hogy a keresztények közöl sokan elpártoltak hitöktől (nevök: lapsi = elesettek) később s talán Nero korában is a fenyegetések és kínzások hatása alatt, vagy legalább olyan irást adtak magukról, mintha áldoztak vagy áldozni akartak volna a pogány isteneknek (nevök: sacrificati, thurificati, libellatici, acta facientes és traditores). Újabban is számos ily acta került napvilágra, melyek a keresztényeknek sajnálatos gyöngeségéről tanúskodnak. 1 így állunk a kérdéses szöveggel szemben, ha az első vádlottakban keresztényeket föltételezünk. Ámde egyáltalán nem szükséges azt hinni, hogy azok az emberek, a kik az előzetes tárgyaláskor vallomást tettek s másokat bűnös társaiknak neveztek meg, valóban keresztények voltak; mert ez esetben a keresztények saját hitsorsosaikat árulták volna 1 Ehrkard : Das Christentum im röm. Reiche bis Konstantin. Straszburg, 1911. (több helyén).
