Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre

Dr. Horváth Károly : Az egyediség erkölcstani szempontból

befolyása nem annyira determináló, hogy a szabadakarat működését teljesen beszüntetné,

1 de hogy a szabadakarat mellett a külső körülményeknek van részük, még pedig nagy részük az ember jellemének kialakulásában s hogy ennek következtében az ember nem tehet egészen arról, hogy olyan, a milyen, az kétséget nem szenvedhet. S ha az ember a jelleméért nem lehet teljesen felelős, akkor természetesen a jelleméből folyó cselekedetekért sem lehet őt teljesen felelősségre vonni. Nem fogadhatjuk el ugyan a deterministák felfogását, mely szerint az ember úgy cselekszik, a mint a jelleme megszabja, mert egyrészt az öntudat nyilt tanúsága szerint az ember jelleme ellen is cselekedhetik s némelykor valóban cselekszik is, másrészt maga a jellem a szabadakaratból is származik, tehát a szabadakaratnak a jellemből folyó cselekedeteknél okvetlenül valami része is van. A jellem tehát nem befolyásolja az embert annyira, hogy csak egyféleképen cselekedhessék. De ha nem is fogadhatjuk el a jellemnek absolut determináló hatását, korlátolt determináló hatást az erkölcsi cselekedekre mindenesetre gyakorol. Ugyanis az ember rendszerint jelleme szerint szokott cselekedni, úgyannyira, hogy ismerve az embereknek jellemét, nemcsak utólag tudjuk magunknak megmagyarázni cselekedeteit, hanem már előre is meg tudjuk mondani, hogy adott körülmények között hogyan fog cselekedni. Sőt némelykor oly erős a jellemnek az erkölcsi cselekedetekre való befolyása, hogy az ember úgyszólván nem tud ellene cselekedni, például az Istent igazán szerető lélek nem tudja őt megbántani súlyos bűnnel, a kötelességeit mindenkor lelkiismeretesen teljesítő ember nem tudja megtenni, hogy kötelességmulasztást kövessen el stb. Ámde természetesen még ezekben az esetekben sem absolute, hanem csak nagyon erősen determinálja a jellem az akaratot, mint ez Rohland szavaiból is kitűnik, a ki azt mondja r «Sehol sem hat reánk a jellem ellenállhatatlanul, még ha természeti erőt jelentene is vagy természeti erő törvényei szerint hatna is. Bármennyire erősnek tűnjék is fel hatása, mindenkor megőrizzük a tudatot, hogy másképen is cselekedhettünk volna. A szükségszerűség is, melyet magával hoz, csak saját akarati elhatározásunk 1 Még a nevelésről sem mondhatók el Fichte szavai : «Willst du über den Menschen etwas vermögen, so musst du mehr tun als ihn bloss anreden ; du musst ihn machen ; ihn also machen, dass er anders gar nicht wollen könne, als du willst, dass er wolle» (Rein, i. m. I. 524. 1.) annál kevésbbé egyéb külső körülményekről.