Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre

Dr. Horváth Károly : Az egyediség erkölcstani szempontból

által lesz szükségszerűséggé».

1 Egyébként még megjegyzendő, hogy a jellemből kifolyólag csak azokat a cselekedeteket lehet nagy valószínűséggel előre megmondani, melyek a jellemmel összefüggésben vannak, a mint hogy a jellem is leginkább csak ezekre a cselekedetekre érezteti hatását ; a lelkiismeretes hivatalnok — előre megmondhatjuk — pontosan fogja teljesíteni hívatalbeli kötelességeit, de nem bizonyos, hogy vájjon vallási kötelességeit is pontosan teljesíti-e majd ; a rubricista bizonyára mindenkor pontosan megtartja a rubrica szabályait, de már nem olyan bizonyos, vájjon megteszi-e amúgy is mindenkor kötelességeit. Eddig a jellemnek leginkább a jócselekedetekre való befolyását tekintettük s láttuk, hogy ha nincs is a jellemnek absolut determináló hatása a jócselekedetekre, bizonyos mégis, hogy a jó jellem az akaratot a jó cselekedetek gyakorlására nagyon ösztönzi, úgyhogy jó jellemű embernek moraliter majdnem lehetetlen bizonyos irányban rosszat tenni. Vájjon ugyanez mondható-e a romlott jellemről is ? A romlott jellemű embert is annyira befolyásolja-e jelleme a rossz cselekedetek véghezvitelére ? Mindenesetre bizonyos, hogy minden ember némi tekintetben maga felelős jelleméért s így a romlott jellemű ember is, bármennyire hatottak is reá a kedvezőtlen külső körülmények, legalább némi tekintetben maga tartozik felelni jelleméért, hisz a kedvezőtlen körülmények mellett saját akaratának is része volt jellemének kialakulásában. Ám ha így van a dolog, akkor legalább in causa felelős az ember romlott jelleméből folyó cselekedetekért is. De a felelősség ilyen esetekben is nagyon korlátozva van. Korlátozza t. i. maga a romlott jellem. A mint ugyanis a jó jellemű embernek moraliter majdnem lehetetlen rosszat cselekednie, azonképen még fokozottabb mértékben moraliter majdnem lehetetlen, hogy a romlott jellemű ember jellemével ellentétben jót cselekedjék. A romlott jellem azonosítható a rossz szokással, mely mintegy második természetévé lett az embernek, a természet ellen cselekedni pedig fölötte nehéz. Épen azért a romlott jellemű ember nemcsak azért nem vonható teljes mértékben felelősségre, mert nem teszi meg a jót, hanem azért sem vonható teljes mértékben felelősségre, mert elköveti a rosszat. Nagyon találóan alkalmazhatók erre vonatkozólag a szentírás szavai : «Vájjon szednek-e a tövisekről szőlőt vagy a bojtorványról fügéket? így minden jó fa jó gyü1 Die Willensfreiheit und ihre Gegner. Leipzig, 1905. 165. 1.