Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre
Dr. Horváth Károly : Az egyediség erkölcstani szempontból
tékben beszámítás alá esnek s minthogy itt jó cselekedetekről van szó, jó irányban történik a beszámítás, vagyis a jellem és a belőle származó cselekedetek a jellemes embernek érdemül szolgálnak. Hasonlóképen, ha valaki öntudatosan negativ irányban fejlesztené jellemét, vagyis jellemtelenné lenne s e mellett szándékosan kitartana, maga a jellemtelenség s a belőle származó cselekedetek szintén teljes mértékben beszámítandók lennének s a jellemtelennek bűnül rovatnának föl. Nem lehet azonban csupán szabad cselekvések eredményének tekinteni a tágabb értelemben vett jellemet vagyis, a mint mondottuk, a szerzett tulajdonságokat, melyek az öröklött tulajdonságokhoz hozzájárulva sajátos jelleget kölcsönöznek érzésünknek, gondolkodásunknak, akarásunknak, egy szóval mindennemű cselekvésünknek. Kétségtelen ugyanis, hogy a jellem kialakulásába nagyon is bele szólnak a külső körülmények ; az ember maga szerzi ugyan jellembeli tulajdonságait, de rendesen mégsem csupán magától lesz olyanná, a milyen, hanem magán hordja egyúttal környezetének bélyegét is. Egy kis összehasonlítás megvilágítja ezt. Előttünk áll két ember, mindegyik más-más körülmények között nevelkedett fel. Az egyiknek egészséges, jámbor, erkölcsös szülei voltak, mint gyermek tehát egészséges testszervezettel, terheltség nélkül született s mindjárt egészséges környezetbe került. Alig hogy megnyíltak testi és lelki szemei, csak szépet és jót látott, és hallott körülötte; hozzájárult szüleinek gondos nevelése, mely megőrizte őt minden testi-lelki bajtól, rossz társaságtól s positiv tanítással a jó iránt fogékonynyá tette lelkét. Tegyük fel, hogy az iskolában és az életben is mindig jó társaságba került ez az ember, egyáltalán nem lehet akkor csodálkozni rajta, ha jó erkölcsű, jó jellemű férfiú lett belőle, A másik már terheltséggel jött a világra, egész testszervezete arra disponálta, hogy kezdettől fogva rendetlen hajlamoknak engedjen, környezetében is már gyermekkorától fogva mást sem látott, mást sem hallott, mint bűnt-bünre halmozni; az iskolában is rossz nevelő keze alá került, ki ifjú lelkében korán előkészítette a talajt hitetlen tanok befogadására; az életben is csak vallástalan, erkölcstelen emberek társaságában töltötte napjait, nem lehet csodálkozni rajta, ha ezen emberből nem lett jó erkölcsű, jó jellemű férfiú, hanem egész határozottan gonosz jelleművé vált. 1 Mindenesetre a külső körülményeknek a jellem kialakulására való i V. ö. Huber, i. m. 151. kk. 11.
