Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre
Dr. Horváth Károly : Az egyediség erkölcstani szempontból
-elmondani, mert a szabad erkölcsi cselekedethez nem elégséges az erkölcsi szabályokat csak tudni, hanem azokat a mindennapi •élet concret eseteire alkalmazni is kell tudni, ehhez pedig a cselekvés pillanatában nagyobb értelmi belátás szükséges, mint a milyen a gyenge tehetségűeknek rendszerint rendelkezésükre áll. A milyen bizonyos azonban az, hogy a gyenge tehetség a szabadakaratnak akadálya, úgy hogy teljesen beszámíthatónak nem mondható azon cselekedet, melynek cselekvője gyenge tehetségű, épen annyira nem bizonyos az, hogy a normális tehetséggel megáldott átlagemberek vagy a kiváló tehetséggel rendelkező talentumok és lángeszek eo ipso már teljes mértékben beszámítható •cselekedeteket szoktak véghezvinni. Igaz, hogy mentül nagyobb fokú az értelmi megismerés, annál nagyobb fokú a szabadakarat is, tehát a tehetséget illetőleg nem volna nehézség a cselekedetek erkölcsi beszámíthatóságában, ám mint már előbb is említettük, az erkölcsiség a tehetségen kívül még sok más körülménytől is függ s így nem ritkán előfordul, hogy olyan ember, ki ugyan elegendő tehetséggel rendelkezik az erkölcsi törvények megismerésére s azokat alkalmazni is tudná, mégsem alkalmazza őket, sőt egyik-másik esetben talán bűntelenül vagy legfeljebb csak kis bűnnel nem alkalmazza őket. Hozzájárul még, hogy némely esetben épen maga a tehetség ragadja kevésbbé helyes lépésekre az embereket. Vannak egyes hibák, melyekre a tehetség szinte disponál, úgy hogy ezeket csak kitartó neveléssel vagy önmunkássággal lehet kiirtani s akkor sem mindig teljes mértékben. Ilyen hibák «az önhittség, elbizakodottság, érzékiség és élvezetvágy veszedelme s végül a korlátot nem ismerő egoismus, mely tehetségeivel csak ragyogni, uralkodni és élvezni akar.» 1 Ezek olyan gyarlóságok, melyek mindenesetre árnyat vetnek a «tehetségek» fény oldalaira, de a melyekért a «tehetségek» rendesen maguk sem tehetnek. Összefoglalásképen tehát azt mondhatjuk, hogy bár a tehetség és az erkölcs nem állanak is mindig egyenes arányban, azért mégis a tehetség, mint az egyediség egyik tényezője tekintetbe veendő a cselekedetek erkölcsi értékének meghatározásánál, mert sokszor épen a (gyenge) tehetség miatt nem számítható be teljesen egyik-másik cselekedet, máskor ugyancsak a (kiváló) tehetség fogja nekünk megmagyarázni némely hibának vagy gyarlóságnak jelenlétét s bennünket arra indítani, hogy mind ezen, mind pedig 1 Rein, i. m. VII. 22. 1.
