Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre
Dr. Horváth Károly : Az egyediség erkölcstani szempontból
milyen könnyen befolyásolhatók a gyenge elméjűek kívülről, ép oly könnyen engednek gyakran a belső kényszernek is. Nem egyszer megtörténik, hogy érzéki vágyaik kielégítésére erőszakos nemi bűnöket követnek el vagy kicsinyes bosszúvágyból kifolyólag embereket gyilkolnak, vagy pillanatnyi elkeseredésükben öngyilkosságot követnek el, a nélkül, hogy cselekedetük következményeit csak kissé is megfontolnák. Különösen sokszor sértik meg a gyengeelméjüek a tulajdonjogot, nem tesznek kellő különbséget az «enyém és tied» között, valamint nem ritkák náluk a kisebb-nagyobb hazudozások sem. 1 Hogy az ilyen egyedek, kiknek gyenge az értelmi megismerésük s hiányosak erkölcsi fogalmaik, erkölcsileg teljesen nem beszámíthatók, az csak természetes. Bár az ilyen gyengeelméjüek némelykor csak nagyon keveset állanak a normális tehetségüek alatt, mégis maga a gyenge tehetség már magában véve is korlátozó akadálya a szabadakarati működésnek s mentül gyengébb a tehetség, annál nagyobb akadálya a szabadakaratnak. Helyesen hangsúlyozza ezt Hofmann, ki egyúttal figyelmeztet arra, mi mindenre kell ügyelnünk a gyengeelméjüek cselekedeteinek subiectiv megítélésénél, midőn mondja: «Egyrészt megfontolandó a gyengeelméjűség foka, másrészt az elkövetett cselekedet természete, hogy vájjon megkövetelte-e és milyen fokban követelte meg az intelligentiát az ezen cselekedet büntetendőségébe való bepillantás, továbbá megfontolandók az indítóokok, melyek a cselekedetet létrehozták, úgyszintén ezek erősségének az egyedi jelleghez, illetőleg az erkölcsi és jogi fogalmak készletéhez való viszonya s végül, hogy vájjon az utóbbiaknak volt-e elég alkalmuk és idejük az érvényesülésre. Esetleg tekintetbe veendő még az egyed fiatal kora s azon körülmény, hogy vájjon részesült-e s milyen nevelésben részesült az illető. S ha netalán mindezek mérlegelése után arra az eredményre jutnánk, hogy mind az értelmi belátás, mind az akarati erő megfelelő fokban jelen voltak, az egyed gyengeelméjűsége még akkor is mindig hangsúlyozandó.» 2 Teljesen beszámíthatónak tehát és cselekedeteiért felelősnek a gyenge tehetségű úgyszólván sohasem mondható, még akkor sem, ha esetleg az erkölcsi szabályokat egész folyékonyan is tudja 1 Y. ö. Huber, i. m. 249. 1. 3 Lehrbuch der gerichtlichen Medizin. Leipzig 1884. 837. 1. (Huber nyomán, i. m. 251. 1.)
