Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre
Dr. Horváth Károly : Az egyediség erkölcstani szempontból
van, annyi különféle tehetség is van, és mi csak rövidség kedvéért foglaljuk az embereket tehetség tekintetében a fentebb említett négy osztályba s vizsgáljuk ezen osztályokban a tehetségnek az erkölcsi beszámításban való szerepét. A katholikus erkölcstannak egyik alapszabálya szent Tamásnak ezen mondása: «Ubicunque est intellectus, est liberum arbitrium» 1 s viszont, a hol nincsen intellectus, ott nincs is szabadakarat és a milyen mértékben nagyobbodik vagy csökken az intellectus, olyan mértékben nagyobbodik vagy csökken a szabadakarat is és ennek következtében az erkölcsi beszámíthatóság is. Legcsekélyebb az értelmi megismerés azon egyedeknél, kik tehetség tekintetében az átlagemberek alatt állanak s a kiket egyszerűen gyenge tehetségüelnek, vagy esetleg gyengeelméjűeknek is nevezhetnénk, megjegyezve azonban, hogy itt gyenge elméjűségen nem a teljes idiotismust értjük, (ennek ismertetése a pathologia körébe tartozik), hanem csak azon állapotot, mely nem sokkal a normális állapot alatt áll, melyben az illető egyedek másoknak talán fel sem igen tűnnek s felületesen vizsgálva őket, úgyszólván semmiféle abnormális dolgot nem árulnak el. Ezen egyedek értelmi megismerése többnyire hiányos. Csak nehezen tudnak maguknak fogalmat alkotni transcendentális dolgokról, a természetfelettiekről való ítéletük nem egyszer egyoldalú és befolyásolható. Talán egészen könnyen beszélnek érzékeik alá eső dolgokról, de hiányoznak sokszor szavaik, ha érzékfeletti fogalmakat akarnak kifejezni. A dolgokat úgy veszik mindig, a hogy vannak, és nem szeretnek sokat vesződni azzal, hogy mindennek a végére járjanak, napi szükségleteik kielégítése a főczéljuk s sem idejük, sem kedvük nincs arra. hogy elvontakkal is foglalkozzanak. 2 Hiányos értelmi megismerésüknek hiányos erkölcsi fogalmak is felelnek meg. Rendesen nem benső meggyőződés irányítja őket cselekedeteikben, valláserkölcsi ítéleteikben, hanem legfeljebb mások nyilatkozatára, esetleg az iskolában tanultakra való visszaemlékezés : azért tesznek jót, mert mások ezt így ajánlották vagy mert az iskolában tanulták, hogy ezt így kell tenni. Innen van aztán az, hogy az ilyen egyedek nagyon befolyásolhatók. Egy egyszerű tanács elégséges némelykor, hogy a jó útról eltérjenek, egy kemény szó vagy fenyegetés, hogy azok hatása alatt a legnagyobb bűntényekre ragadtassák magukat. S a 1 Summa theol. I. qu. 59. a. 3. 2 V. ö. Huber, i. m. 248. 1. A pannonhalmi főapáts. főisk. évkönyve. 13
