Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre

Dr. Horváth Károly : Az egyediség erkölcstani szempontból

Ilyenek voltak például a theologia terén szent Ágoston, a philosophia terén Aristoteles, a physikában Newton, a költészetben Goethe ; általában kevesen voltak s kevesen vannak ilyenek, kiket tündöklő tehetségeik miatt lángészéknek szoktunk nevezni. Vannak ismét mások, kik ugyan nem annyira újat produkálnak, hanem inkább a már meglevő eredményeket használják fel, de azokat nagyon könnyen elsajátítják, magukévá teszik és eredeti módon értékesítik. Ilyenek már többen vannak s őket a bennük levő kiváló tehetség alapján épen «tehetségek»-nek, talentumoknak nevezzük. Vannak azután az ú. n. átlagemberek, a kik ugyan nagyon jól megállhatják a helyüket a gyakorlati mindennapi életben, de a tudományok és művészetek müvelésére vagy pláne fejlesztésére kevésbbé alkalmasak és végül vannak az átlagemberek alatt álló egyedek;, kik szellemi tehetségeiket csak nehezen s akkor sem mindig elég szerencsésen tudják érvényesíteni. A különféle tehetség alapját kétségkívül a minden emberben más és más értelmes lélek alkotja, hogy azonban az értelmes lelken kívül még más tényezők is közreműködnek a tehetség különféleségének létrejöttében, az sem szenvedhet kétséget. A darwinisták és darwinistikusan gondolkozó emberek nagy szerepet akarnak juttatni a különféle tehetségek keletkezésében és fejlődésében az öröklésnek s azt mondják, hogy a tudománynak számos és gondos megfigyelés alapján sikerült megállapítania, hogy egy családnak szelleme és egész sajátszerűsége kedvező körülmények közt több generátión keresztül folytonosan emelkedik, míg végre egy bizonyos meghatározott egyedben a lehető legtökéletesebb alakban kibontakozik és leéli magát. Ezután rendesen az utódok tehetségeiben visszafejlődés következik be, később azonban ismét beállhat az emelkedés.

1 Ezzel szemben megjegyezzük, hogy bár a tapasztalat sokszor azt mutatja, hogy tehetséges szülőknek tehetséges gyermekeik vannak, mégis annyi e téren a kivétel, hogy itt határozott szabályról szó sem lehet. Legfeljebb negativ értelemben fogadhatjuk el az átöröklés tanát — bár azt sem általánosan — hogy t. i. gyenge tehetségű vagy pláne idióta szülőktől nem származhatnak, vagy jobban mondva nem származnak tehetséges utódok. Egy másik tényező, mely a tehetség különféleségének kialakulásában közreműködik, az agyvelő és idegrendszer sajátos alkata. Bizonyos ugyanis, hogy az emberi lélek szellemi tehetségei1 Rein, i. m. VIT. 19.