Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre
Dr. Horváth Károly : Az egyediség erkölcstani szempontból
sékletnek valóban közreható befolyása van a cselekvésünkre, különösen erőink érvényesítésének rendjére és módjára. Az akarat tőle irányítást nyer, melyet ugyan nem kell föltétlenül követnie, legtöbbnyire azonban valóban akaratlanul, ösztönszerűleg enged az egyediség nyomásának és a vérmérsékletnek megfelelően cselekszik. Az ember akarása és cselekvése tehát bizonyos tekintetben alapjában a vérmérséklet által előre van jelezve. Sőt mi több, a cselekvés rendje-módja a vérmérsékleti tulajdonságok által természetes jelleget nyer : a cholerikus erőszakos cselekvése ép oly természetes, mint a phlegmatikus meggondolt cselekvése. Mindenekelőtt pedig maguk a vérmérsékleti tulajdonságok is természetes tulajdonságok, a mi különösen figyelembe veendő azon erkölcsi hibák megítélésénél, melyek a vérmérsékletben gyökereznek. Ennélfogva például a sanguinicus könnyelműsége, a cholerikus haragja, a melancholikus barátságtalansága, a phlegmatikus lustasága korántsem oly önkéntes és hibás, mint más hibák, melyek nem az egyediségben gyökereznek. Ugyanazon oknál fogva máskép ítélendő meg a sanguinicus könnyelműsége, mint a melancholikusnak ugyanezen hibája, valamint máskép a phlegmatikus lustasága, mint a cholerikusnak ugyanezen hibája s. i. t.» 1 T. i. mindezen cselekedeteknél mindenkor két tényező működik közre, egyrészt a szabadakarat, másrészt a folytonosan érvényesülni akaró vérmérséklet s a mekkora része volt a cselekedet létrejöttében a vérmérsékletnek, annyival kevesebb része volt a szabadakaratnak, annyival kevésbbé írható tehát a cselekedet tisztán csak a szabadakarat rovására, annyival kevésbbé lesz beszámítható. A tehetség. Tehetségen értjük itt általában a szellemi tehetséget s azonkívül mindazon kiváló szellemi tulajdonságokat, melyek egyeseket arra képesítenek, hogy bizonyos téren, de főleg művészeti és tudományos téren kiválót alkossanak. Tehetségre nézve tudvalevőleg az emberek nagyon különböznek egymástól. Vannak emberek, kikben a szellemi tehetségek valóban tündökölnek, a kikben megvan az erő és képesség arra, hogy a tudomány vagy művészet egyes ágaiban igazán, minden tekintetben újat és szokatlant nyújtsanak, találmányaikkal és fölfedezéseikkel a tudományt és kulturát előbbre vigyék. i Huber, i. m. 149. 1.
